Evangélikus Gimnázium, Szarvas, 1907

— 22 —

adó érintkezés alkalmait. Évtizedek óta tagja volt az esperességi, kerületi s egyetemes közgyűléseknek, részt vett sokszor irányitólag az egyházi s különösen iskolai ügyek intézésében, nem hárította el magától a nehezebb megbízatásokat sem s mindig tudott alkalmat találni arra, hogy egyházi és iskolai közéletünk érdemesei iránt tiszteletének és becsülésének kifejezést adjon. S az általa mutatott s kifejezett tisztelet és ragaszkodás nem is maradt viszonzás nélkül, mert evangélikus egyházunk kitűnőségei ma is szívesen adóznak tiszteletükkel s elismerésükkel Benka Gyulának, egyházunk odaadó, lelkes munkásának. Ennek az őszinte becsülésnek és tiszteletnek a kifejezése volt az is, mikor a főgimnáziumot kormányzó testület, a mely pedig a fenntartó három egyházmegye espereseiből, felügyelőiből, hat előkelő kiküldöttjeiből s a tanári kar képviselőiből áll, Benka Gyulától nyugalomba vonulásakor testületileg búcsúzott el s elnöke üdvözlő szavaiban élő szóval köszönte meg szarvasi főiskolájáért tett értékes szolgálatait s jegyzőkönyvében teljes egészében örökítette meg búcsúzó sorait. Legyen szabad e sorokból egy hosszú munkás életnek hü tükre gyanánt a következőket szószerint idéznem:

„Tanári működésem 22 és igazgatói működésem 24 éve alatt a kathedrán, a társadalomban, a tanuló ifjúság előtt s tanártársaim körében ember, protestáns s magyar hazafi kívántam lenni minden körülmények között. Önérzetesen vallom, hogy protestáns életnézeteimnek nemcsak úgy akartam kifejezést adni, hogy szóval hirdessem a józan ész kritikájának szükségét, a lelkiismeret szabadságának életszabályozó hivatását és a belátó önfegyelmezés erkölcsi értékét; de épen ezen vezérgondolatok befolyása alatt fejlesztettem egyéni jellememet. Önérzettel vallom, hogy magyar nemzetemnek és hazámnak őszinte szeretete mindenkor arra kötelezett, hogy a ta-