Evangélikus Gimnázium, Szarvas, 1907
-tétesse növendékével, miszerint minden sugár egy központban találkozik, minden lét és gondolat egy vég- czél felé irányul, mely nem más mint isten.“ „Innen van, hogy a tanítók gyakran lerázzák magokról a nevelő nehéz kötelességeit s megelégszenek, ha a feledésnek adhatnak holt tudományt. A tanítás azonban a nevelésnek csak egy alárendelt eszköze s mindig bérenc marad az, ki e kettős feladatot magában nem egyesíti.“ „Ha megfontoljuk, könnyebb is egy egyetemi tanárnak állása, ki — elvonva a roppant előmunkálatok terhétől, a paragraphusok leolvasása közben és után nem törődik hallgatóival, mint egy ilyen tanítóé, ki saját családja gondjait a végtelenig szaporítja az által, hogy a reá bízott növendékeket gyermekeinek tekinti, kiknek testi s lelki üdvéről gondoskodni köteles.“ „De mért mondom, hogy nehéz e pálya ? (tanítóé). Nehéz, ha önmagunk teszünk akadályokat utunkba, ha járatlanságunk s ennek sok érzete elzárja előlünk azon örömet, melyet egy fejlődő gyermekvilág környezete minden romlatlan embernek nyújt.“ Ezeket tartottam szükségeseknek kiemelni a némethoni tanítóképzőkről szóló fejtegetéseiből, mert már itt látom a későbbi Benkának módszerét, vallásosságát, a növendékekhez való szeret étét s azt a felfogást, hogy a gyermek lelki világát, egyéniségét megismerni mily fontos szükség a nevelés terén. A gimnáziumokról szóló czikke szintén ily irányban halad. Franke iskolájában tanulta, hogy mily fontos a tanítással foglalkozókra nézve az egyén fejlődésének elősegítése. Franke elve: „Csak ki engedelmeskedni tud gyermekkorában, leend képes férfikorában egy magasabb eszmének hódolni.“
