Evangélikus Gimnázium, Szarvas, 1907

— 14 igy a nagy magyar Alföld ifjúságának. Avagy lehet-e elhallgatni a theologiában képzett tanárok buzgóságát, mely arra késztette őket, hogy vasárnaponként a templom szószékéről hirdessék a szent igéket, melyeket pedig egész heti munkájokban hirdetni és gyakorolni meg nem szűntek. Zsilinszky Mihály, Benka Gyula, Delhányi Zsiga, Kicska Dániel szerepelnek igen gyakran ilyen alkalmi hitszónokokként. Csoda-e, ha ily körülmények között arra gondol Haviár Dániel, a szarvasi egyháznak jeles lelkésze később a békési egyházmegye esperese és a főiskolai tanács elnöke, hogy a főiskolát fejlessze s kezdeményezésére elhatározta az 1863. május 31-iki esperességi közgyűlés, hogy az intézetet külsőleg is kellőleg tágítani fogja, úgy hogy a tanépület meg- sziikült helyiségeit kibővíti s e czélból egy bizottságot küldött ki, azután pedig, hogy a „jövő tanévben Szarvason a bölcselem istenészeti (philosophico-theolo- gicus) első tanfolyam megnyittatik.“

Benka Gyula hetenként 7 órát tanított a bölcsészet theologiai tanfolyamon, azonkívül oktatta a tanítóképzősöket az egyházi zenében, tanított a főgimnázium Vll—Vili. osztályában magyart, lélektant, tanította a zenecsapat egy részét, vezette az ifjúsági és a férfidalkart; sokoldalú fáradhatatlan munkássága mellett szivén viseli a vezetésére bízott képző sorsát s fejlesztésére nézve már 1867-ben terjedelmes véleményt ad be a fenntartó esperességhez. Első, de nem utolsó Írásos véleménye ez ügyben, mert 40 esztendeig kellett küzdenie, százszor felszólalnia, ugyanannyiszor írnia, mig elérhette, hogy a szarvasi tanítóképző 1907-ben önálló intézet lett, a a bányai egyházkerület gondjai alá került s az 1907 — 8-ik tanévet a főgimnáziumtól teljesen függetlenül kezdte meg külön épületben, külön igazgatóval, 5 tanerővel.

1867. nov. 5-én meghalt Haviár Dániel a békési