Evangélikus Gimnázium, Szarvas, 1905
azonban a dialógus oly közvetlen, a jellemzés oly markáns, az erkölcsi eszme oly áttetsző, hogy szinte megfeledkezünk az apróbb hibákról, Ízetlenségekről. — Hasonló problémával foglalkozik második darabja: „Das Friedensfest A „Béke ünnepe“ az idegesség drámája; „családi katasztrófa“ a mint az alczim mondja. Scholz orvosról, feleségéről, két fiáról (Vilmos, Róbert) és leányáról (Auguste) szól; apa és gyermekek beteges, ideges emberek, kik nem értvén meg egymást, idővel teljesen meghason- lottak egymással. Az általános idegesség és elidegenedés átragadt az anyára is. Az öreg Scholz tanulással agyon- kinozta gyermekeit, felesége nem értette őt soha s egy családi jelenet után, melynek folyamán Vilmos tettleg bántalmazta atyját, ez utóbbi otthagyta a családot. Róbertból hivatalnok lett, Vilmosból zenész. Vilmos megismerkedett egy egészséges, szép leánnyal (Buchner Ida) s eljegyzi. Ezek az előzmények. — Karácsony ünnepé, vei kezdődik a darab cselekvénye: Scholzék és Buchne- rék együtt ünnepük a béke ünnepét. Még az öreg Scholz -s megjelenik — több évi távoliét után. Vilmos nehéz elki küzdelem után, bocsánatért esdve, atyja lábai elé borúi, mire kibékülnek. Egy ideig szent a béke, de a karácsonyi ajándékok kiosztásánál csakhamar kitör a visszafojtott keserűség. A cinikus Róbert kezdi, össze- vész Vilmossal, nővére folytatja, az öreg Scholz visszaesik üldözési mániájába és szörnyet hal. A megrendített Vilmos hü jegyese oldalán nyugodtan lép atyja ravatalához — a szebb jövő reményében. A „Béke ünnepéinek két sarkhibája van: 1. a jellemek nem fejlődnek szemünk láttára, mert csak egyes situátiókban látjuk őket. 2. A cselekvény a múltban ját' szódik le, a mi a színpadon végbe megy, az csak utolsó jelenete a tragikus konfliktusnak. A személyek két tá-