Evangélikus Gimnázium, Szarvas, 1903
8 és a kötőszókat, minthogy ezek a mondattani részben a szó- és mondatkötésnél úgy is bővebb tárgyalást igényelnek. A második szakasz a szólásrnódokat foglalja magában két csoportban a szerint, a mint a szólásmód sajátossága az igében vagy a névszóban rejlik. Végül a harmadik szakasz a példabeszédeket és közmondásokat közli. Források, illetve segédmunkák gyanánt egyelőre a következő három müvet használtam : 1. Gesta Romano= rum (Régi Magyar Könyvtár XVIIL szerkeszti Heinrich Gusztáv) forditotta Haller János, kiadta Katona Lajos; 2- Gesta Romanorum (latin szöveg.) kiadta Oesterley Berlinben 1872. a latin és magyar szövegnek egész terjedelmében való egybevetése czéljából, végül 3. Nyelvtörténeti Szótár, mellyel Hallernek szókincsét egybevetni volt czélom. Jegyzet. A most következő nyelvi sajátságoknál az egyenlőség jele utáni rész a Hallerból való idézetet magyarázza, az esetleges latin szó vagy mondás mindig az Oesterley-féle Gesta Romanorum megfelelő helyéből van véve. Az idézet végén levő szám Katona Lajos kiadásának lapszámát jelöli, az ezt követő zárójelbe tett szám pedig a Nyelvtörténeti Szótár kötet- s lapszámát, a hol a szóban forgó Haller-féle nyelvi sajátság vagy teljesen azonos, vagy egészen megközelítő értelemben található. Ha a Nvelvt. Szótár épen Hallernek Példabeszédeiből idéz, a kötet — s lapszámot dűlt jegyekkel jelöltettem, pl. a szóalakok közt mindjárt a másodiknál : jó gazdám asszony = mulier 417 (I. 131). Végíd azon ritkább eseteket, midőn a szóalakot a Nyelvt. Szótár vagy egyáltalában nem közli, vagy legalább nem azon értelemben, amelyben Haller, következőkép jelöltein : (—).
