Evangélikus Gimnázium, Szarvas, 1902
6 — által erkölcsileg jobbá és jellemesebbé alakítsa ezen protestáns intézet. A lefolyt száz éven át a munka folytonossága mellett kevés ünnepet ült a főgymnasium, — ha csak az évi nyilvános vizsgálatokat nem tekintjük ünnepeknek. Protestáns életnézetünknek megfelelő módon több volt a száz év alatt a munka — mint az ünnep-nap. Ünnepet csak a kegyelet kényszere alatt nevezetesebb időszakok fordultakor ült a gymnasium. Az alábbi sorokban, az intézet egykori tanítványainak érdeklődésére gondolva, az intézetnek két ünnepéről teszek említést, u. m. az intézet félszázados és százéves fennállásának ünnepélyeiről. Annál könnyebb nekem ez ünnepélyek lefolyását leírnom, mert mindkettőben szem- és fültanu gyanánt részt vettem, sőt magam is mint ifjú és meglett ember közreműködtem. így tehát közvetellen benyomások és emlékek hatása alatt állok s hivebben irhatok azokról olyannál, ki csak az irattár s évi értesítő sárguló lapjainak olvasása alatt veri fel a múltak emlékéről a feledés porát. A szarvasi ág. hitv. ev. főgymnasium félszázados fennállásának emlékünnepét 1852. október hó Sl-kén, a reformatio évforduló napján, ülte meg. Réthy Lipót szarvasi könyvnyomdájából került ki akkor „szózata a békési evangyelmi esperesség fő- tanodájának“ melyben Placskó István, akkori esperes, az intézet történetét mondja el, vázlatosan és oly alakban mintha az iskola személyesítve maga mondaná, hogy sorsára és kifejlésérc az átélt ötven év alatt kik gyakoroltak befolyást vagy gondoskodásukkal és anyagi áldozataikkal, vagy szellemi közreműködésükkel. 1852. október hó 30 kán estéli harangszóra bevonult a szarvasi főgymnasium tanulósága tanáraival együtt a közeli templomba. Hálás megemlékezés közölt fölvette az
