Evangélikus Gimnázium, Szarvas, 1902
Zsigmond szerzőit s melynek szövegét Tatay István irta meg következőkép : Hunnia mért mozog, Zászlaja mért lobog? Lengeti a jó hir s ébreszt tán reményt Verve az önkény, Győztes a törvény, S vértje alatt már szent lesz a jog. Éljen a drága hon és a király, Áldás, béke boldogítsa s némúljon A rút viszály. Éljen a nemzet Új ezer évet. Kérve-kérj ük a teremtőt: Adjon a magyar nemzetnek Szebb s jobb jövőt! A rhytmikus elevenségénél, a szólamok enyelgő váltakozásánál és összhangositásánál fogva is meglepő záródal hullámzásba hozta a már-már kimerült hallgatóságot, mely a tornacsarnokból kifelé özönlött, hogy kis idő múlva az „Árpád szálló“ dísztermében a diszlakomán újra találkozzék. Az öblös diszterem meglelt a lakomázók zajos tömegével, mely inneniül fesztelen jókedvben hallgatta előbb a czigányzenét, utóbb a tanulóitjuság énekkarát. A hatások sokszerüsége mindinkább fokozta a társalgók zajos beszélgetését, melyet csak perezre szüntetett meg a pohárköszöntök olyan áradata, mely váratlanságával, szellemes tartalmasságával s a szeretetreméltó jókivánatok özönével örökös hullámzásban tartotta a kedélyeket. Talán a véletlen játéka is úgy akarta, hogy e nevezetes emlékünnep benyomásai s meglepő élvezetei tovább ne fokozódjanak. Nem is volt épen nagyon érezhető annak hiánya, hogy az estére tervezett szavallati és zené-