Evangélikus Gimnázium, Szarvas, 1899
6 kivált a protestáns tanárnak — a tisztességes megélhetésre is alig adtak módot. Ma mégis sok tekintetben javult helyzetünk. Méltó is a munkás az ö bérére ! Ez az igazság terjed, hódít mindenfelé. Átalakítja lassanként azt a világot is, melynek körében a tanár a közművelődés ügyét köte- lességszerüen szolgálja. És — hála Istennek, — vannak is ez igazságnak kívülünk, mellettünk és felettünk oly hatalmas szószólói, kik többet tehetnek anyagi érdekeink védelme és fokozása körül, mint minmagunk, kiknek ez érdekben történő felszólalása legtöbbször a személyes önzés és telhetetlenség vádját zúdítja ellenünk. Reméljük így is, hogy e kérdés többé nem fog elaludni. Előtör az alka- lomszerüleg újra és ismét s követeli, hogy vele arra hivatottak jóakarattal foglalkozzanak. E reményem is arra utasít, hogy e pillanatban az iskola beléletére, a tanári foglalkozás jelentékeny feladataira gondolván, rámutassak azon sok „nobile officium“-r&, mely a tanárt a naponkénti tanítás folyton ismétlődő munkája mellett sokszorosan elfoglalja, ha lelkiismerete által elöírott gyöngédebb természetű kötelességeire kellő gondot fordít. — Tudom, hogy ezen nobile officium legtöbbjére nem kötelez bennünket a hivatalos eskü, nem utasít arra a tanári rendtartás valamely szakasza. De a fejlett nevelői érzék, a személyes felelősséggel bennünket terhelő éber lelkiismeret s a becsületérzés írja elő eme nobile officiumok lehető gyakorlását mind azoknak, kik nemcsak betöltik a tanári állást, de gondolkodnak is annak jelentőségéről. Meg vagyok győződve arról is, hogy az alapos és szakszerű tanítás értelemtejlesztö napi munkája mellett épen ezen nobile officium-ok gyakorlása adja meg a hivatását szerető tanárnak nemcsak a nemes önérzet megnyugtatását, hanem a gondolkodó világ jobbjainak őszinte méltánylását és tiszteletét is egyaránt. Az értelmi és erkölcsi fejlettség tisztasága és mélysége adja meg a tanárnak — megszerzett oklevele mellett — hivatalos és társadalmi működésében s minden fellépésében az igazi hatáskört, — de másrészt az igazi jogot is arra, hogy a fejlődő emberek életsorsába szabályozólag befolyjék. Ez az értelmi belátás tisztasága és erkölcsi tökély mélysége kötelez aztán őszinte emberszeretetre, mely
