Evangélikus Gimnázium, Szarvas, 1898

— 29 —

az ö hatalmasságáról: dicsérjétek ötét az ö nagyságának sokasága szerint. — Dicsérjétek ötét trombitáknak zengésével : dicsérjétek ötét lanttal és hegedövel. — Dicsérjétek ötét dalokkal és sípokkal: dicsérjetek ötét húroknak zengésével és orgonákkal. — Dicsérjétek ötét hangos czimbalmokkal: dicsérjétek ötét vigasságtevö czimbalmok- kal. — Minden lélek dicsérje az Istent.“

E pár vers is mutatja, hogy Heltai fordítása semmivel sem áll hátrább Károkénál, sőt az első két versben határozottan hangzatosabb és magyarosabb.

Vagy ott vannak „Salamon bölcs beszédéinek versei. Dl. a XI. rész 15-ik verse Heltai szerint: „A ki másért kezes leszen, kárt vall; de a ki oltalmazza magát a kezességtől, bátor az“; —s Károknál: „Teljességgel meg- rontatik az, ki kezes lészen idegenért: az ki pedig eltá- voztatja a kezességet, bátorságos lészen.“ Vagy a XI. rész 27-ik verse Heltai fordításában: „A ki keresi a jót, megtalálja: de a ki a veszedelmet keresi, elöl találja:“ s Károknál: „Az ki szorgalmatosán javára igyekszik másnak, szerzi másnak hozzája való jóakaratját: az ki pedig másnak gonoszát keres, ö rajta esik.“ És így megy ez végig e mondásokon. Bizonyos velős rövidség, közmondásainkra emlékeztető rhytmicus lebegés érezhető Heltai fordításában, mig Károk fordítása inkább a terjengő laposságnak s kifejezéseiben, szófüzéseiben is határozott idegenségnek mutatja nyomát.

De ne folytassuk tovább a példák halmozását. A ki akarja, belátja, mennyire igaza van Ballaginak, midőn a két fordítás összehasonlításának eredményét a következő szavakban foglalja össze: „Károk irálya nem tanulmányozott, parlagian magyar, de azért még sem természetes; nem szorosan az idegen szöveghez alkalmazkodó, még sem szép, mert hangarány és kifejezési szabatosság nélkül áradozik. Nyelvezete a közbeszéd színvonalán ritkán emel-