Evangélikus Gimnázium, Szarvas, 1898
18 tottak számára fordította, azért maga vallja meg, hogy: „nem igen fenügetö és megékesitett beszédekkel, hanem együgyű és paraszt képpen“ — fordította azt, egyes helyeken, hol homályosak a helyek, kis magyarázatokat fűzvén hozzájuk. Majd szerényen teszi hozzá, hogy többet és jobbat adott volna, ha Isten szentségétől maga is többet vett volna; s végre kéri az olvasókat, hogy foglalják bele öt imádságukba, öt a vén embert, hogy legyen vele Isten és vezérelje öt életében és hivatalában. Mert élni akar még, sok vár még reája. Ha az Ur „még életemnek idejét mennyire meghosszabbítja, meglátod, hogy hasznodra való szép és a mellett szent dolgokat ki kezdek adni“ — mondja élőbeszéde befejezéseképen. S adja azután az igazán egyszerű, de folyékony és erős stílusban végzett fordítást. E most tárgyalt kiadás ismertetésével eljutottunk a Heltai-féle bibliafordítás legutolsó termékéhez. Legutolsóhoz, és nem mint némelyek s közöttük Toldv állítják, egy ismételt kiadáshoz, — mert szerintök ezen 1065-ben megjelent rész tulajdonképen második kiadása volna a már 1551 vagy 52-ben megjelent második résznek, de a melyről, jegyezzük meg már itt, semmi bizonyos adat nem maradt fenn. Hasonló nézetet vallanak Weszprémi és Szombati is, azzal a különbséggel, hogy szerintök a jelzett rész 1556 ban jelent meg. Ezek közül mint komoly íróét és kritikusét, Toldy állítását kellene bonczoló kés alá vennünk, ha jeles irodalomtörténet-kutatónk Szabó Károly nem végzett volna már vele.* Szabó Károly világosan kimutatja, mi vezette félre Toldyt; t. i., hogy ö neki a biblia második része csak csonka példányban volt meg, melynek nem ismervén kiadási évét, sorrend szerint vette a részeket, s az 1551-ben megjelent első rész után mindjárt 52-re tette a második rész megjelenését. Innen van, hogy 1861-iki „Rövid irodalomtörténetiében 1552—62-ig *) .Régi magyar könyvtár.
