Evangélikus Gimnázium, Szarvas, 1897

— 22 rek hathatós rhythmusával és változatosságával, emezt vá­lasztotta s formában, eszmében és érzelemben az ókor és a keresztyén nemzeti elemek összeolvasztásából örök­becsű müvet alkotott, melynek olvasásánál — mint Goethe mondja — azaz isteni béke halja át az embert, melyet a költő érzett, a mikor nagy müvén dolgozott. Még kevesebb tehetsége volt a drámához, mint az eposzhoz. Nagy lyrikus ritkán jó epikus s még kevésbbé jó drámairó. Hat drámájának, melyeket „bardiet„-eknek nevezett el, tárgyát a bibliából: „Tod Adams“, „Salomo“, „David“, majd az ösgermánok hajdanából: „Hermanns Schlacht“, Hermann und die Fürsten“, „Hermans Tod“, vette. E müveiben is gyors haladási! cselekmény helyébe lyrai ömlengések és terjengő reflexiók lépnek; nem tudott sem kidomborított jellemalkolásra, sem a dráma szenve­délyes, gyors nyelvére emelkedni; sőt mesterkélt és kör­mönfont, s egészen valótlan korviszonyokat fest. Abban az időben jelentek meg német fordításban Ossian gael költő dalai és az ó-angol balladáknak Percy-féle gyűjte­ménye, melyeknek eseményeiből és szelleméből táplálékot tudott meríteni képzelődése számára. E müvek viszhangra találtak lelkében, s erős képzelőtehetsége megalkotta a német nemzet ősi történetét, elképzelte annak közálla­potait a messze éjszak ködös homályában. Hiányos tudása folytán Tacitus adatai nyomán, német bárdokra, azaz a költészet kasztszerü művelőire * következtetett; s minden ősi minta nélkül azok szellemében akart dalokat Írni s drámáit is e szellemben költötte. Hazafiúi elfogult­ságból és a görög-római mythológia iránt való ellenszenv­ből, a mely eddig a német irodalom termékeit elárasz­totta és szerinte a müvek eszmeszegénységét takarta, skandináv mythologiát hozott be, melyet tévesen ugyan, de teljes meggyőződéssel német eredetűnek tar­tott. Bár a költészet ezen iránya hibáid róható föl Klop- stocknak és követőinek, mert a német nép egyáltalá­ban nem értette a skandináv mythologiai vonatkozásokat, de az akkor divatos francziáskodással szemben nagyon is jogosult volt, s tagadhatatlan, hogy jótékony hatással is volt a nemzetre, melynek öntudata 11. Frigyes győzel­mei folytául épen akkor kezdett ébredezni.

Next

/
Oldalképek
Tartalom