Evangélikus Gimnázium, Szarvas, 1897
— 12 — tőzkodása kevés örömet adott neki, de lelkére mégsem volt hatás nélkül. Itt kezdődik Schmidt Fanny barátjának nővére iránti rajongó szerelme. Ehhez intézte leginagasb szárnya- lású és leggyöngédebb ódáit. De hiába ! Érzelme viszonzásra nem talált. A leány szülei azért ellenezték e viszonyt, mert a költőnek sem vagyona, sem állása nem volt. Éveken át imádta eszményképét, de meghallgattatást nem találván, a inéiy érzésű költő búskomorrá lett. Ezentúl anyagi helyzete javitásán és biztosításán igyekezett, mert belátta, hogy ettől függ törekvéseinek sikere. Szivesen vette barátai utasítását, hogy az öreg Bodmerhez forduljon, a ki „Messiás“-át legnagyobb lelkesedéssel fogadta s a fiatal iró nemzedéknek különben is lelkes barátja volt. Klopstock intézett is hozzá egy rajongó levelet, melyben Bodmert mesterének vallja s kijelenti, hogy az ö aesthetikai nézeteit akarta „Messiás“-ában megvalósítani. Rövid ideig tartó levelezés után Bodmer szive és háza megnyílt a költő előtt. Bodmer meghívására 1750-ben Zürichbe ment, mely várost akkor a kor legnagyobb költői látogattak. Bodmer és barátjai tárt karokkal és a legnagyobb tisztelettel fogadták a költőt ; de a viszonyt, mely köztük szövődött, hamar széttépte az együttlét. Az öreg úr kénytelen volt Kló pstoekhoz fűzött várakozásaiból és reményeiből kiábrándúlni. Ó a huszonötéves fiatal embert csendes, magábavonült, félig szent ifjúnak képzelte ; s íme egy élni szerető, jó kedvű világfi állott előtte, a ki dohányzott, ivott, mulatott, és szívesebben társalgóit fiatal hölgyekkel, mint az öreg Írókkal, s e mellett „Messiás“-án édes keveset dolgozott. Bodmer öreges nézetei, Klopstock életkedve és az a törekvése, hogy függetlenségét Bodmer is irányában megtartsa, megbontotta köztük a jó egyetértést, és kevés híja volt, hogy ebből teljes elhidegülés nem lett. Ily körülmények között Klopstock ehagyta Bodmer házát és a városban bérelt lakást ; később ugyan helyre állott köztük a jó viszony, de nem a régi bensöséggel és bizalommal. Rövid ideig tartó jő barátságuk és a gondtalanul eltöltött szép napok emlékét a „Zürichersee“ czimü ódái költeményében örökítette meg, melyeit Winthurban
