Evangélikus Gimnázium, Szarvas, 1896
— 59 — azon szükségérzetnek, hogy a főhatóságok tervszerű kezdeményezését nem várva, legalább a már létező tanintézeteken kellene tenni valamit arra nézve, hogy megfelelő előkészülettel biró ifjak jussanak a népiskolai tanszékekbe. Voltakép Tatay István és Pocz Gyula dolgoztak ki együttesen oly figyelemre méltó tervezetet, melynek czélja volt a fögymnasium négy felső osztályával oly kapcsolatba hozni a tanítóképzést, hogy bár annak külön tanszemélyzete és felszerelése egyelőre nem lenne, mégis alkalmat nyernének a tani lói pályára előkészülni akarók a a hazai élőnyelveknek gyakorlati eltanulására, az egyházi zenének és éneknek, továbbá a nevelés- és tanitástannak s népiskolai módszertannak rendszeres művelésére. Lelkes felszólamlásaiknak volt js annyi sikere, hogy 1860-ban közadakozásból sikerült a tanitó- képzöbeliek előnyére előbb 6, utóbb 8 zongorát, egy harmoniumot s egy-két vonós hangszert megszerezni, s a gymnas. tanárok ügybuzgó, önkénytes vállalkozásából tanulták a képzőbeliek az élő nyelveket, a nevelés — tanítás — módszertaniakat, az egyházi zenét, éneket s annak elméletét. Azonban mindjárt az első lépésnél érezhető volt nagy nehézsége annak, hogy a gymnasiumi tantárgyak legtöbbjének hallgatására kötelezett képzőbeliek szakképzésére kellő számú heti órákat kierőszakolni, a tanulókat alkalmas időben ösz- szehozni, kioktatni a tanulók és tanárok nagy megterheltetése nélkül lehetetlen. Ezért a tanítóképzőben az V. és VI. osztálybeliek együtt és a VII. és Vili. osztálybeli tanítói pályára elöképeztetni óhajtók ismét együtt csak kevés beli órában voltak taníthatók s a kor szakképzésre irányuló követeléseinek növekedtével mind érezhetőbb lett az időben korlátolt tanítás elégtelensége, — annak daczára, hogy a tanórák — kivált a homályos őszi és téli időben az éj sötétébe nyulottak bele. Segíteni akart e bajon Haviár Dániel esperes úgy, hogy az 1864—5-töl 1866—7-ig a nyolez osztályos gymnasium felé kilenczedik osztályt emelt, melyben első évi theo- logusok és tanítóságra készülök együtt tanulhatták a nevelés —- tanítás — módszertani tárgyakat s általános bevezető bölcsészeti disciplinák mellett az egyházi éneket, zenét és ezek elméletét. Ezen a leendő papokat és tanítókat a népnevelés érdekében úgy is egymást támogató, kisegítő gyakorlati foglalkozásra előkészítő kísérlet azonban Haviár halálával szintén a sírba szált. Az 1868. XXXVIII. törvény a népoktatás és tanítóképzés ügyét országosan szabályozván, a gymnasiummal kapcsolt tanítóképző tovafejlesztésének érdekében Benka Gyula többször terjesztett be
