Evangélikus Gimnázium, Szarvas, 1894

14

feszegetésébe mélyedt, melyek a népiskolákat fen- tartó egyházak autonom jogkörét sértették. Lázasabb í'elfogásuak kezdeményezésére a tanítói fizetések arányosítása, hiványok rendezése, egyes tanítók képzelt, vagy valódi sérelmes ügyeinek tárgyalása vétettek elő. Ezen túlzások az egyházaknak s az esperességnek ellenszenvét s rosszalását ébresztvén föl, a tanító egyesület feloszlott. Figyelemre méltó mégis e mozgalomban az, hogy a korunkat évtizedekkel megelőzött tanítókban is élt a társulás vágya s a mintegy kilencz évig fennálló testvéri szövetkezet jegyzőkönyvei mutatják, hogy tapintatos vezetés mellett az önkénytes vállalkozás nagyban előmozdította az egyforma foglalkozásban élők önképzését.

Az esperesség főgymnasiumának anyagi érdekeit az esperesség közgyűlésein választott s az iskolai tanácsnak alárendelt gazdasági ügyelők (curátorok) intézték. Első volt ezek között Dobro- wodszky János, ki gymn. helyettes tanárból néptanító lett, miután fájlalta azt, hogy helyettes tanári minőségében semmi szabott és biztos évi fizetéssel nem birt s csak a tanulók ingadozó létszámától függő tandíj bizonyos hányadában részesült, holott mint m.-herényi néptanító hiványilag biztosított évi fizetést élvezhetett. Utána a gazdasági gondozó tisztét Major Pálra ruházták, ki mint a br. Wenck- heim család kedvelt számtartója kezdettől fogva a legválságosabb pénzviszonyok között is (1811—1813 évi pénzdevalvatio) a pártfogó földesuraság áldozatkészségének megnyerésével annyira tudta a pénz-