Evangélikus Gimnázium, Szarvas, 1892

71

Vasások tartása által gyakorolták a közönségre azt a befolyást, melyre képzettségük s társadalmi állásuk folytán jogosítva voltak. A „Szarvasi Lapok“ és „Szarvas és Vidéke“ helyi lapokat részint szerkesztői, részint munkatársi minőségben, ha nem is kizárólag, de kiválókig a helybeli gymnas. tanárok és néptanítók tartották fen. Ezek mellett kisvárosi társadalmunk kultur-érdekei- nek szolgálatában többen a magánosok által fentartott polgári lc- án3 iskolánál, az ipar- és kereskedelmi iskolánál, a községi iskolaszéknél, szakképzettségük és vállalkozási kedvük arányában a munkakörbe már évek óta bevonatván, szolgálták ez évben is alföldünk közművelődési érdekeit. A tanárok nehanyára hárult a főgymnasiumi könyvtár rendezésének hálátan, de többe el nem odázható feladata. Mondhatni üres idejük feláldozásával dolgoztak az i azgató s a künj vtárus. mint vállalkozók azon, hogy ezen körülbelül 9943 műre 15.751 kötetre emelkedő könyvtár átnézhe- tővé s czélszerübben kezelhetővé váljék. A műveknek szakok szerinti szétvetése és a lehető legkülönbözőbb érdekeket kielégíteni hivatott könyvjegyzék megszerkesztése azonban még mindig a két hónapi szünetre fenmaradt feladat.

Ezek mellett az iskola igazgatása, fegyelmezése, egyöntetű kormányzása érdekében havonként, s rendkívüli esetek kényszere folytán időnként tanácskozott tanárkarunk s vezette az összes végzettekről a hivatalos kimutatásokat. A hozzá leszármaztatott nevezetesebb leiratokra emlékirat vagy véleményes jelentés alakjában fülterjeszté a főhatósághoz munkálatait. Ezek közül a nevezetesebbek : a tervezett egységes középiskolára és az országos középiskolai tanárok nyugdíjintézetére vonatkozó munkálatok, az országos protestáns tanáregylet megalakítására vonatkozó nyilatkozat s az egyházi és állami főhatóságok egyéb különleges tudakozódásaira adott hivatalos fölterjesztések. Intézetünk s tanárkarunk sokszoros érintkezése úgy az egyházi, mint világi felettes hatóságokkal különben ez évben is azon örvendetes meggyőződést keltette bennünk, hogy főgymnasiumunk komoly feladatai iránt nagy az érdeklődés, félreismerhetlen a jóakarat. Ez ébreszti bennünk azon reményt, hogy ha érdekeinket lelkesen felkaroljuk s önzetlenül tiszta ügyszeretettel szolgáljuk, Isten is megsegít.

Vajha ezen reménységünk, különösen az intézet anyagi érdekeit illető kérdésekben, mielőbb teljesülne ! Meg vagyunk győ-