Evangélikus Gimnázium, Szarvas, 1892
12 csatolja az író föntebb idézett s már a saját korára vonatkozó vallási korholását az eszmék önkéntelen társulása folytán, a mi teljesen kizárja azt az anachronistikus fölfogást, bogy a később történő dolog oka legyen olyasminek, a mi korábbi eredetű. Zrínyiről, a ki épen a szóban forgó elmélkedéseiben olyan erős és mélyrelátó históriai érzéket tanúsít, ilyen felszínes nézetet föltennünk sem szabad. Végre a költő vallásos érzületének emelkedettsége és történeti érzékének biztossága mellett, ha figyelembe vesz- szük. hogy eposzában az eszneá motívumok alkalmazásában milyen gondosan és céltudatosan jár el, alig vehetjük stiláris esetlegességnek, hogy épen az „eretnekség“ fogalmát hagyja ki a bűnlajstromból, holott a «neki tulajdonított intentiót ez a szó fejezné ki legszabatosabban, mint a hogy e szóval idézett prózai munkájában tényleg ismételten is él. Hőt ellenkezőleg, ha e fölé még szemügyre vesszük az eposz tendenci íjának egyetemes jellegét, melynél fogva az az egész magyar nemzethez intézett szózatot képez, könnyű belátnunk, hogy sem a gyakorlati célnak, sem a művészi egységnek nem felelt volna meg, egyes osztályoknak vagy felekezeteknek hibáit ostoroznia, hanem olyan vétkekből kellett a bűnlajstromot összeállitnia, melyek többé kevésbé a nemzet egész testét áthatották. A mű concepliójánál fogva magának az eposznak főhőse nem lehet katholikus, hanem keresztény hős, ki nem a katholikusok, nem is a protestánsok, hanem az összes magyar keresztények megváltására szenvedi a vértanúi halált, az egész keresztény Magyarország vallási és erkölcsi romlása miatt. Személyeskedés, felekeze- tieskedés nemcsak megzavarná az ideális conceptió szerves és összhangos egységét, de vonatkozása terjedelmét is meg- szükitené és magasztos jellemét törpitené és a költő fenkölt
