Evangélikus Gimnázium, Szarvas, 1891
6 Annyi bizonyos, hogy emberséges emberek, fejlett jellemek, következetes, erélyes, munkagyőző s ügyszerető tanférfiak egyforma tanulmány és szakképzettség mellett sokkal többre vezetik tanítványaikat mindig, mint azok, kik a gymnasiumot csak tanintézetnek tekintvén, azzal ámítják magukat, bogy minden kötelességeiknek eleget tesznek, ha a reájok eső tantárgyakat kellő időben s helyes módszerben feldolgozzák s feldolgoztatják. llogy állításom czélzatát felfoghatóvá tegyem, gondoljunk csak először is az iskolai élet alárendeltnek látszó külsőségeire. Váljon a tanitás által fejük e tanítványunk rend- szeretetre, ha magunk tanárokul nem vagyunk mindenben rendszeretők és rendtartók? Nem sokszor halljuk-e a panaszt, hogy Írásaikban rendetlenek, tankönyveik tisztán s épen tartásában hanyagok, segédeszközeik pontos elö- hozásában könnyelműek, feledékenyek, közönyösek a legtöbb tanítványok. Egyformán rendszeretö a tanítványok egész csapatja nem lesz s az átöröklés törvényénél s szoktatás erejénél fogva nem is lehet soha. Ha azonban a feltűnően megnövekvő rendetlenségnek okát kutatni nem vonakodunk az iskolában, nem ritkán tapasztalni fogjuk, hogy maga a példája által irányt adni hivatott tanár tanítványai előtt lefolyó munkásságában, vagy azokra vonatkozó intézkedéseiben nem bizonyul eléggé rendszere- tönek. Ki tanár létére bármiféle Ízléstelen irka-firkát kibocsát kezeiből, a taneszközök használatában, történeti nevek, kortáblák, számok, műveletek felírásában, lerajzolásában rendetlen s viszont a tanítványai által benyújtott dolgozatokat is csak hanyagul, felületesen nézi át s legtöbbször tudomást se vesz a szeszélyeskedés, ízetlenség, hanyagság s rendetlenség oly tényeiről, melyekről a ké-
