Evangélikus Gimnázium, Szarvas, 1889

ság kisebb része leend- Ellenben a nagyobb rész felháborodása elkeseredést gyanúsítást, irigységet, kárörömet, gyűlölködést, gúnyolódást, boszút stb. stb kelt s ezek mind oly mérgek a kedélyre s a jellemalakulásra, hogy szerintem nagyobb szolgálatot tesz a tanulóságnak az, ki őt ezektől örökre megkíméli, mint ki — bár a javítás szándékával — azoknak évente ismételve kiteszi.

Aztán mig az időszaki értesítőkkel, bizonyítványokkal az itju iránt legközelebbről s legőszintébben érdeklőket vonjuk be a javító közreműködésbe, kik szeretetteljes dicséretükkel, feddésükkel, sajnálkozásukkal vagy egyiit- örvendésükkel lekötelezik s irányítják a maga felett gondolkozó tanulót ; addig idegenek s az értesítőt olvasgató világnak bevonásával sokszor tán olyanoknak is adhatunk fegyvert a kezeikbe, kik avatkozásukkal ingerelnek, illetéktelen dicséreteikkel hízelegnek, roszalásukkal vagy gúnyos csipkedéseikkel kíméletlenül sértegetnek, sőt szá- mittásnkkal az itju messze jövőjének is árthatnak, mindőn bizonyos időről szóló fejlődésének adatait emlegetik vagy mutogatják bizonyító okok gyanánt olyanok ellenében, kik magukat a néma nyomtatvány ellenében sokszor nem is védhetik s kiknek előhaladását s boldogulását személyes érdekből tán akadályozni kívánják. Országos jelességeknek is szemébe vágja ballépéseit vagy fogyatkozásait az arczátlan korteskedés napjainkban. Midőn tehát örökítjük nyomtatványokban a fejlő ifjúnak bizonyos időre szoló fogyatkozásait úgy épen előnyeit, akaratiamul bár, de fegyvert adunk aljas ell ínségeinek, vagy magának a később claljasodhatónak kezeibe ravasz korteskedésekre, vagy ámító szélhámoskodásra. Túlzóm tán a dolgot ? Az élet ügyesebb teremtő művész a képzelődés— 12 —