Evangélikus Gimnázium, Szarvas, 1888
6 — lebegőnek. Nem mondom, hogy helyeselhető, de megérthető s legtöbbször megokolható aztán ebből az, hogy miért veszi olykor könnyedén az ifjú az élet sok oly kérdését mely elé a tapasztalt a legérdeklődőbb figyelemmel tekint. Az emberi élet természetes fejlődésében rejlő gyarlóság tehát az ok, melyré az ifjú neveltetésének olykor feltűnő hiányai visszaviendők s nem mindenkor a nevelési rendszer, melyre egy-egy feltáruló baj esetén sokan oly szívesen gondolnak. És ennek daczára az ifjú kora és avval adott természete szerint nem lehet fogékonytalan vagy épen közönyös életszabályzó ideál iránt, mert a fejlődés korszakában, midőn az embert nem a bevégzett valóság, de az alakulás gazdag lehetősége foglalja el, lehetetlen hogy költői képzelmévei ne alkosson magának a dicső, tökéletes s igaz emberhez egyedül méltó jobb, istenesebb életről vezérgondolatokat, vagyis oly eszméket, melyek lángoszlopként vezetik őt az Ígéret földére. És ha oly környezetben él az ifjú, melyben tudományos képzettségük és jellemök miatt figyelmet érdemlők tanításukkal és példájukkal feltárják előtte a nemesebb s igazabb élet gazdagságát : akkor alig elgondolható s alig lehetséges, hogy kiérzett életszükségleteinél fogva ne volna az ilyen ifjú az élet eszményei iránt fogékony. Az ifjúkor különben is az emberi élet eszmegazdag költészete, melyben a maga képzésével és megalakításával foglalkozó adott körülményei között törekszik önmagán a tökéletes emberről benne derengő gondolatot valósítani. Hogy ne lenne épen e korban az ember fogékony minden oly dolog iránt, mely közelebbi vagy távolabbi vonatkozásban áll az isteni rendeltetésével ? Már pedig a szép-jó-igaz eszméinek pirami- dulis betetőzője az Isten eszméje, kiben a tervező s tö-
