Evangélikus Gimnázium, Szarvas, 1886
— 4 És rákaptam titkon a múzsákra, „Hagyj föl, — monda apám gyakran — hagyj e tudománynyal : Homéros sem hagyott vagyont hátra.* Hatott a szó, s a Helikont egész’ odahagyva Megpróbáltam írni csupa prózát, De magától dallamos lett s megvolt az öszhangja, S bármit mondtam verssé változott át. Amit ő e sorokban maga bevall, ugyanazt említi Seneca is, ki azt mondja, hogy többször hallotta Publiust Arellius Fuscusnál declamálni, de beszédei már ekkor sem voltak egyebek prósában elmondott költeményeknél.A szónoklásban külömben kitűnő tanítói voltak : Arellius Fuscus és M. Porcius Latro. A toga virilisnek fölvevése után ő is, mint minden előkelő római ifjú, tanulmányainak betetőzése végett Athént, a tudományok, művészetek székvárosát, kereste föl. Innen kiindulva aztán bejárta Macer költőbarátja kíséretében egész Kis-Ázsiát és Sicilia szigetét, ahol majv egy évet töltött. Mindössze három évig volt távol és szinte lehetetlen is lett volna, hogy annyi hires vidéknek bejárása, annyi nevezetesség látása, s a görög irodalom és költészetben való olyfokú művelődés, (mint az övé volt), ne pattantot- ták volna fel azt a bimbót, melyben az ő költői szelleme, gazdag képzelnie eddig mintegy csak szendergett. Húsz éves volt, hogy Rómába visszatért. Vérének minden tís'epjével a költészetért hevült, s mégis a száraz hivatalos éleihez kellett szegődnie apja kedvéért, hogy pótolja néki az egyik fiával elvesztett reményeket egyrészt, másrészt meg újaknak is adjon tápot; hiszen az apa a jövőbe pillantva előre is már mint büszke aedilist, meg consult látta tehetséges fiát, Költőnk is azon kezdte, amin minden más, államszolgálatra szánt római ifjú, hogy t. i. bejuttatta magát egy alsóbb hivatalba. Egyike lett ugyanis a »trinmviri ca-
