Evangélikus Gimnázium, Szarvas, 1884

nyainak másrészt a tanulóság nagyobbára kifogástalan lakás-, ellátás-, főleg életrendi módozatainak, nemkülönben buzgó orvosaink óvatosságának és gondozásának köszönhető mindez. Két halál eset azonban mégis gyászba boritá a nagy családot, főiskolánkat, s először Garay János III. oszt. jeles tanulónkat, utóbb a II. oszt. Kádár Gézát kisértük az örök nyugalom helyére, felettük Liska János és Kojnok Tamás Vili. évesek mondván el az ifjúság nevében búcsúszavaikat. Önmagát dicsérő szép tette helybeli nőegyletünknek, hogy mindkét esetben az anyai szív rokonszenves indítására anyagi áldozattal is enyhíteni sietett a távollakó szomorodott szülök gondját s fájdalmait — a temetési költségeket naggyából magára vállalván. A kegyelet indításából csatlakozott fögymnásiumunk azon gyászmenethez is, melyet Bolza Antal gróf áldott emlékű nejének ifjúságunk s tanintézetünk egyik lelkes jótevőjének váratlan halála alkalmából rendezett városunk s vidékünk résztvevő közönsége E mellett az elégiái fájdalom léleknemesitő hatása alatt az önképzö-körnek kezdeményezésére kivonult tanuló ifjúságunk a tanárkarral egyetemben Vajda Péter sírjához annak halála évfordulóján s lelkes beszéd, szavallat és ének kíséretében megkoszorúzta a költőnek s egykori szarvasi kedves tanárnak elmohosodó sírkövét.

Legnemesebb és legtörhetlenebb önnevelési erő rejlvén a vallásban, kellő gondot fordítottunk e tanévben is nemcsak a vallástanra, mint tantárgyra, de a nyilvános istentisztelet látogatására s vallásos cselekmények gyakolatára is, a különböző felekezetekhez tartozó tanulóságnál kellőleg ellenőrizve és ellenőriztetve a templomlátogatást. Protestáns ifjúságunk — szokottan — kétszer lett az úrvacsorához fölvezetve. Bizonyosan ezen vallásos irányú nevelésnek is van része abban, hogy e tanév lefolyása alatt erősebb fegyelmezésre nem volt szükség s hála Istennek a ritkább esetek közé tartoznak ifjaink olyan ballépései, melyeket szigorúbb büntetésekkel kellene megtorlanunk. Eme vezethető fegyelmes jó szellem terjesztése — minden önámitás nélkül szólva — nem főiskolánk kizárólagos érdeme, de azon müveit családoké s közönségé is, melyek kisvárosi életkörülményeink között ifjúságunkat szives emberbaráti szeretettel ellenőrzik s irányzó érintkezéseik és befolyásaik által önérzetre s kötelességtudásra segítik. Bizonyosan ez irányban is van ha talán nem is mindenben kielégítő, de örvendetes előhalad ás, Erről főként akkor győződnénk meg, ha nem csak egy tanév szűk— 54 —