Evangélikus Gimnázium, Szarvas, 1884

Fegyelem a gymnasiumban.

Tudom, hogy e tárgyról újat nem mondhatok. A gymnasiumi nevelés és tanítás régóta taposott foglalkozási kör, melyben annyi jeles tanító gyüjlé tapasztalatait s azokból levoná azon elveket, melyek vezérlete mellett ma szakilag képzett tanár — hacsak különczködni nem akar — működni köteles. Mégis biztat a remény, bogy midőn több mint két évtized tapasztalatain átszűrődő elvekkel s ezekkel kapcsolatos fegyelmi követelésekkel beszámolok, melyek a gymnasiumi paedagogika czéljából okszerűen leszármaztathatók, legalább azoknak nyerem meg a sok felelősséggel járó tanári foglalkozás iránt méltányló elismerését, kik főgymnasiumunk lelkes pártfogói s ügybarátai.

Ha a gymnas. fegyelem alatt azon iskolai intézkedések összegét érijük, melyek az együtt élő s mintegy tágabb családi kört alkotó tanuló ifjúságban a törvénytiszteletet, rendszeretetet, a vallásos eszmék által irányzott lelkiesme- retességet s ezen fejlődő erkölcsös jellemet ébreszteni és folytonosan okos tevékenységre serkenteni czélozzák : akkor abban igen különbözik a keresztyén eszmék hatása alatt nemesedő jelen korunk humanismusa az előbbi korokétól, hogy mig az előtt a fegyelmezés neve alatt több külsőleges és lényegük szerint zordon hatások és intézkedések értettek, ma legtöbb fegyelmi hatásunk emberséges és szelíd természetű s leginkább a nevelő személyiségében összpontosul. A hivatását tudó s teendőiben lelkiismeretesen ügybuzgó tanár a gymnasiumi fegyelmezés középpontja, napja, és mint a naptól ered fény, meleg, szabályzó vonzás és