Evangélikus Gimnázium, Szarvas, 1884
11 kor iskolában s társadalomban használnia kell, ha javítani építeni s ifjúságunkat a csábitó érzéki szórakozás és élv- hajhászás ellenére ideális irányba terelni s vezetni óhajtja. — Ez ugyan sisiphusi munka marad mind addig, mig az iskola a közélettel ellentétesnek tekintetik és legalább a műveltebbek társadalma nyíltan és őszintén be nem ismeri azt, hogy az iskola jelentősége épen abban áll, mikép az a józan erkölcsös élet előkészítője s ápolója s épen ezen missióból kifolyó kötelessége : szoktatni az ifjú nemzedéket egy nemesebb életre, mint minőre önereje s környezete irányzó befolyása folytán jutni képes lenne. Bizonyosan nem kevésbé fontos teendői az iskolai fegyelmezésnek az ifjúság beszédjének ebben nyilvánuló gondolkodásának s ezekkel együtt járó tisztes magaviseletének folytonos czélirányos szabályozása. Köztudomású, hogy a hol sokan egyszerre beszélnek, ott voltakép senki sem teheti magát érthetővé. Minő ellenmondásosságot magában rejtő kificzamodása az tehát az iskolai életnek, ha megtűri a tanár több tanítványának egyidejű versengő beszédjét, egymást kergető felelgetését s a tömegtanitásnál ebből keletkező hang-, és gondolat-zavart! Beszéljen egy időben csak egy, ez is nyugodtan, gondolkozva, hogy minden szó magában s minden szóban közlött gondolat a fejlő gondolkodás fokmutalója legyen, ha azt akarjuk, hogy az iskola az ifjúságot tárgyismeretre s erre irányuló öntevő gondolkodásra valaha fölsegitse. — Azon szeles tolakvás, azon értelmetlen sietés, rendetlen kapkodás, kérkedés és dicsőségvágy, mely a sokat és sokszorosan beszélő tanulónál szóban és magatartásban feltűnő — s némely iskolákban észlelhető, — nem csak a laza fegyelmezés következménye, de egyszersmind oly végzetes hiba, melyből utóbb kínos leszoktatás és sokszoros megszégyenidés árán sem könnyen szabadulhatni. Elég komoly intést foglal magában mind
