Evangélikus Gimnázium, Szarvas, 1882

tehát Dr. Szabó József szerint (Term, tudományi közlöny 99. és 100-ik füzet) nem „lösz“ hanem „nyirok.“

Homokos talajunk nem futó, hanem agyaggal kötött homok. Nem olyan az mint a pestmegyei, melyben, ha száraz, a láb bokáig; a kocsi tengelyig siippedez, s melyben az út csak bő eső után javúl. A tiszta homok határunkban csak néhol, több méternyi mélységből ásható, s az is annyira lágy, hogy vakolatnak nem használható.

Áradmányos talajunk csak kisebb területeken tartalmaz annyi agyagot, a mennyi szükséges, hogy tapasztásra alkalmazható legyen.

Halásztelek, Decs és Káka puszták talaja leginkább szikes, gyakran jókora területeken „vak szik“, a Körösjobboldali áradmányos, a kondorosi és nagy csákói homokos.

Az áradások korában az egész terület, kezdve a Halásztelek éjszaki határától egészen a Káka déli határáig, keletre pedig az Örménykútig csak legelőnek volt használható. S milyen legelőnek! Tessedik Sámuel, 1709 —182l-ig szarvasi ev. lelkész „Der Landmann in Ungarn“ (1774.) és „Wiesen Rectifications Plan“ (1800.) czimű munkáiban Írja, hogy e területen nem volt cserje és fa, lehetett róla mondani : „Hős campos nulla arbor opacat!“ Szerinte e legelőkön burjánzott: Thlaspi arvense. Capsella Bursa pastoris, Tanacetum vulgare, Verbascum, Galium, Euphorbia s más rósz táplálókéi füvek, melyekhez a marha csak a legnagyobb éhségben nyúlt. E nagy emberbarát életének fő czéljáúl tűzte ki e bajon segíteni ; ő indította meg Szarvason a józan gazdászatot. A város éjszaki részén alakított terjedelmes kertet, honossá tette a lucernatermesztést, épített selyemgyárat, melyből lett későbben papiak, s utoljára a mostani emeletes főgyrrnasium. De a feljebb nevezett terület tovább is csak silány közlegelő maradt. Tessedik jó terveinek kivitele csakis 1846-ik év óta, mikor az úrbéri örökváltság történt, eszközöltetett sikeresen. Az örökváltságot gyorsan és nagyban követték a gazdászati