Evangélikus Gimnázium, Szarvas, 1881
E feladat most sincs kielégitőleg megoldva, mert a szarvasi egyház a közoktatási törvény követelményeinek óhajtván mindenekelőtt eleget tenni, évről évre iskolái számának szaporításával foglalkozik dicséretes áldozatkészséggel, — de épen azért a központi iskolák belszervezetére, szigorú osztályozására, fölszerelésére s mintaszerűvé tételére eddig kellő gondot nem fordíthatott. Szintúgy mindinkább érez! tetővé lett annak is szüksége, hogy a főgymnásiumba beoltott tanítóképző, a mennyiben az általános képzés mellett különleges feladattal is bir, mi épen a leendő protestáns tanítók képzésében sar- kallanék, legyen e czélra különállólag is fölszerelve. Ebből kifolyólag a nagy gymnásiumi könyvtárból külön választva egy szakkönyvtár lenne szervezendő, mely a képző tanárok kezelésére, s felelősségére bízatván, azok által úgy értékesíttetnék, hogy a képzőbeli ifjak tanulmányszerü olvasásra szakműveket kapnának s azokat kivonatozva átdolgoznák. Szintén a gyakorlati képzés tekintetében a képzőintézetnek hangszerekkel való bővebb ellátása és egy tanterem szerzése bizonyult szükségesnek. Mind ezen fogyatkozásokról utóbb az iskola és egyház látogatása alkalmával főtiszt, superintended úr meggyőződvén, azon ígérettel nyugtatta meg a tanítóképzés ügye iránt érdeklődőket, hogy a békési esperesség által létesített és fentartott tanítóképzőt, melyet már előbb közgyűlési jegyzőkönyveiben ismételten olvasható határozatok szerint a Bányakerület elismert s tekintélyével erkölcsileg támogatott, — ezután anyagilag évi pénzbeli segítségével is emelni s czéljának megfelelőbbé fejleszteni fogja, s e kecsegtető remény annyiban volt megnyugtató, mert épen főtiszt, superintended úr személyes tapasztalatai s lekötelező kegy'es érdeklődése szolgáltak legfőbb biztosítékul arra, hogy az Ígéret kedvező idő- fordulattal teljesedni fog. De a főtiszt Bánya-kerület bizonyosan az anyagi szeretet természeténél fogva, mely látszatos méltatlanság mellett bár mindenkor hajlandó oda vetni a
