Evangélikus Gimnázium, Szarvas, 1881
Komoly hitem és meggyőződésem, hogy az általam imént előterjesztett teendők bármelyikét s bárminő idő- és sorrendben kezdené s oldaná is meg tanítóképzőjében legközelebb a nagytiszt, esperesség, az annak életében igazi haladást jelezne s képviselne. Ezúttal teljesen önmagára lévén a nagytiszt, esperesség utalva, s a szomszédos esperességektől s a kerülettől semmi támogatást nem várhatván, legjobb ha következetes kitartással önmaga megindítja azon tanítóképző teljesebb kiépítését és szervezését, mely erre jobb jövőben vetett hittel oly régóta vár. Ettől a belszervezés tökéletesítésére czélzó áldozatra kész munkától csak azon esetben menthetné föl magát a nagytiszt, esperesség. ha az itteni tanítóképzés gondolatát végkép feladná, mire azonban sem anyagi helyzetében, sem állami életünk látszólag kedvezőbb fordulatában, sem az e vidéki protestáns népiskolák alkalmas tanítók szerzésére néző szükségeinek más módoni biztos kielégithetésében — legalább ez idő szerint — az okot nem találhatni. Előterjesztett tájékoztató gondolataimat a tanügyeink állapota és fejlődése iránt oly melegen érdeklődő ez esperes- ségi s közel vidéki igen tisztelt közönség becses figyelmébe ajánlva azon reményben zárom, hogy a szarvasi tanítóképző- intézet tovább fejlesztése mellett hangoztatott eszméimet nem feltűnési viszketeg vagy elhamarkodott újítási vágy rovására, de azon őszinte ügybuzgóságra, mint alapra visszavinni mél- tóztatik, melylyel minden tanító a tanítás ügyét szolgálni tehetsége s állása szerint egyaránt köteles. Kielégitőleg meg lennék jelen csekély fáradozásomért jutalmazva, ha a nagytiszt. esperességnek a tanítóképzésre czélzó bölcs intézkedéseihez vázlatosan odavetett gondolataimmal némi irányt s alapot nyújtani ez alkalommal szerencsés lehetnék, minek kegyes reménye e felszólalásomban bátorítani soha meg nem szűnt. Vajha az ügy érdekében reményem ne maradna csalfa vak remény! Kelt Szarvason, május 28. 1882. Benka Gyula, képző tanár.
