Evangélikus Gimnázium, Szarvas, 1878
5 — hogy sokra kell terjeszkednünk s bizonyosan épen akkor fogunk többre terjeszkedni, ha a gyranasiumot annak tekintjük, minek lennie kell, — az az oly középiskolának, melyben ne hasznossági szempontból kizárólag valamely szakra képeztessék elő az iíjuság, hanem az általános emberképzés érdekében ismeretköre mindazzal gazdagitassék, mi korunk általános értékű szellemkincsét képezi, hogy legyen szakszerű ismeretek csekélyebb aránya mellett is nemesen fogékony minden eszme iránt, mi a jelenkor emberét, a polgári társadalom tudatos tagját, — s a protestáns gymnasiumra gondolva — a jelenkori prot. egyház hivót komolyan kell hogy érdekelje. Látva azt mi sokra vagyunk mai nap kötelezve, a túlterhelés vádját protestáns iskoláinkra vonatkozólag igaznak elismerhetni; csakhogy erős megnyugvást nyújt e találó vád ellen azon tapasztalat, hogy az élet folyton fokozodó igényeivel szemközt az iskolát másodsorban terheli csak e vád s alig lesz ember, ki a gymnasiumi tantárgyak számát s terjedelmét az újabb nemzedék szellemi károsítása nélkül lefokozhassa. Mindhiába ! Fejlett gazdászati viszonyaink között nem mehetünk vissza többé a faekc korszakába s a gépészet segitségéve) óriássá fej;ett ipar előnyei mellett nem fogunk lelkesülni az eg} kori kéziparért s igy a művészetben s tudományban sem fog manap annyi és olyas kielégíteni bennünket, mint mennyivel a hajdankoriak — a fejlődés logikai kényszerűsége határozván felettük is, — megelégedtek. Legfeljebb az lehet tehát korunk tanügyi kérdésekkel foglalkozó hivatott jeleseinek feladata, hogy a sok és nagyterjedelmü tananyag alkalmas és czélszerű feldolgozási módját keressék s tökéletesítsék s az életerős tanuló ifjúságra tekintve megnyugodjanak ama gondolatban, hogy erőkifejtés nélkül nincs sem igazi erősbödés, sem eredmény s úgy is „palma sub onere ereseit.“ Bizonyosan csökkeni is fog a prot. gymnasiumokra dobott túlterheltetés vádja, ha csak Ivomenius rég hirdetett
