Evangélikus Gimnázium, Szarvas, 1876

Utoljára is tehát minden életkornak meg lévén eredeti jelleme, bizonyos előnyei úgy, mint hátrányai, nem egy bizonyos életkortól föltételezettnek kell képzelnünk életboldogságunkat s be kell látnunk azt, hogy mindezen felsorolt s jellemzett életkorok nem magukban értékesek, de általunk értékesíthetők s értékesítendők s nem is különválva és egyenkint, de egymást kiegészítő összhangzatos lefejlésükben együtt véve érnek sokat s valódi irigylésre méltó ember nem az, ki tán ifjú-, közép- vagy öreg-kort él, de az, ki mind ezen életkorokban tud, akar és bir minden körülmények között valódi ember lenni s maradni. És épen ez azon magasztos feladat, a melyért méltó élni s egy hosszú, tán küzdelmes életen át, szent hittel s törhetlen akarattal fáradni oly közérdekű czólokért, melyek valósítása, vagy csak lehető megközelítése is, az embert éltében s halálában örökre meg- dicsőiti.

Kár, hogy eme lélekemelő alapigazságot nem karoljuk föl elég lelkesedéssel s legtöbb esetben úgy élünk s ugv teszünk, mintha önéletürik becséről nem bírnánk teljes és világos tudattal s azt meg épen nem hinnék, hogy életünk időtartama, értéke s boldogsága is főleg önmagunktól függ. E meggyőződés emelésére fejtegetéseim záradékául még egy pár figyelmeztetéssel szolgálni megkísértem.

Azt mindenki tudja, ki önmagára ügyel, hogy az ember testszervezete — képiesen szólva — bámulatra méltó gépezet, mely külön feladatokkal bíró apróbb gépecskék kölcsönhatásán s összmüködésén áll főn. s maga a szervezet egészében egy magasztos gondolatnak szolgál, mert alapot nyújt a lelki élet kifejlődésének s végtelen gazdag tevékenységének. Jól mondja tehát a szent-irás, hogy „a test, a bennünk lakozó szentlélek temploma,“ és mégis mi ezen templomot ugylátszik legtöbb esetben meg nem becsüljük. Keresett táplálék. fűszeres ételek, hevítő italok s természetellenes élvezetek, sok éjjelezós, szerfeletti erőkifejtés, szenvedélyes életmód, sót egyéb vétkek által is siettetjük eme gépezet romlását, mint a pajkos gyermek, ki erőszakkal feszit! a fali óra súlyát, hogy azt gyorsabb járásra kényszerítse. Ily kényszer nyomása alatt az óra csakugyan gyorsabban jár, életidőnk hamar lefoly s aztán mégis nem restelünk panaszkodni az