Evangélikus Gimnázium, Szarvas, 1876
boldogságunk is. E korban választ a férfi élethivatást, pályát, szerez vagyont, alapit családot, ront. alkot és teremt magában és maga körűi mindent s folytonosan czélratörö munkásságában keresi feladatát, s találja megnyugvását és örömeit. Kell is. hogy ez igv legyen; mert a mint testileg' kifejlett a 24—26 éves ember, a mint a test e korban éri el teljes erejét s ügyességét: úgy a lelki tehetségek is © korban legtöbb erélvre s ügyességre képesitvék, s épen a középkort jellemzi a kitartás, a komoly elhatározás, hűség és állhatatosság jóban és roszban a szerint, a mint az ifjúkorban helyes vagy helytelen életirányt vettünk fejlődésünknél. A nő is rendesén e korban válik családfővé, tán anyává s gyakran a legváratlanabb átalakulást tünteti föl önmagán, a szerint a mint női s anyai feladatát helyesen fogja föl és érzi át. vagy nem. Miután épen a közép-korban az ember figyelme s törekvése a lehetőről a valóságra irányul: azért minden tetteinél a- férfit s a nőt józan meggondolásnak s ebből folyó önuralomnak kell szabályoznia s vezérelnie. Innen érthető, hogy a férfi és a nő többé feltétlenül nem oszthatják az ifjú és hajadon gondolkodását, s hogy azon érdekek és költői ábrándok. miknek ifjú korunkban szép holdvilágos estén ibolya illat és zophir tanúskodása mellett örök hűséget esküdtünk, e korban tán hidegen hagynak bennünket, sőt gúnyos mosolyt idéznek ajkainkra. — Hiába! a férfinak, a nőnek határozott életczéljai vannak, s inig az ifjú és hajadon sokszor tán tekintet nélkül feláldozhatta pénzét, vagyonát jólétét. vérét sőt életét valamely tán csak pillanatig lelkesítő czélnak : addig a férfi és nő tudják, hogy náluk az álmodozás, a lehetőség körében szárnyaló szép költészet kora lejárt, s a vagyon, az erő, a fáradság, az ügyesség, a lelkesedés s önáldozat mindenre egyaránt számítás nélkül elhalmozva semmi határozott s kielégítő eredményhez nem vezethet s legjobb terveinket s legszentebb igyekezeteinket megsemmisítheti azon meggondolatlanság, melynél fogva többet akarunk s nagyobbra vállalkozunk, mint a mennyit és mit létesiteni képesek vagyunk. Ebből érthető aztán, hogy a közép-korba jutva oly meglepő változásokon megy át minden ember: igv lesz az ábrándos költőből szorgalmas és takarékos gazda, a 1&
