Evangélikus Gimnázium, Szarvas, 1876
kamasz-években fejlődésükre tekintve messze elmaradnak másnemű kortársaiktól s gyakran különczködő ötletek által ragadtatnak s kivált lánykákkal szemben magaviseletük jobbára esetlen, nehézkes, szögletes, s könnyebbült kebellel távoznak oly környezetből, hol rajok figyelem, gond s ellenőrzés fordittatik. A serdülés befejeztével előáll a szorosabb értelemben vett ifjú- és hajadoji-kor, mely a boldog, de gyakran annyi csalódásra utat egyengető költészet időszaka s melyben a pillanat zavartalan élvezete nyugalommal s derültséggel tölti el a kebelt s a képzelem a jövendőt nagyszerű s legtöbbször túlzott színekben állitván elénk, tettre, munkásságra serkent s egész kifej lésünknek eszmei irányt ad. Ezért önfeláldozó barátságra, szoretetre s oly fokú lelkesedésre senki sem képes, mint az ifjúság; — csakhogy mind azon alapos számítás nélküli tervezgetésekben, vállalatokban, mikro az ifjat a pillanat érdeke ragadja, sok az ábrándos, kivihetetlen túlzott és rajongásba kiszögellő, s mindez e korban sokszoros csalódásra s ebből-folyó fájdalmas elmerongésro hangolja az embert. Az ifjú-korban aztán még szembetűnőbb a kétnemüek közötti ellentét. A hajadon őt boldogító nemes sejtelmeiben, melyekben lehető jövője felett elmereng, zárkózottá, szemérmessé. félénké lesz; szives készséggel simái a meglevő társas viszonyokhoz, megelégszik a divatos irodalom köznapi termékeivel, figyelmesen ismergeti a társas élet általa megközelíthető körülményeit s háttérijén mindig azon gondolat intézi és kormányozza öt képződésében s tanulmányaiban, hogy maholnap ő is kiragadtatik eddigi megszokott életkörülményeiből s egy férj s egy család boldogságának megalapítását s fokozását bizza a gondviselés az ő ügyességére, tapintatosságára s szeretetteljes jószívűségére. Az ifjú ellenben oda veti magát a reá ható tapasztalatok s ezekből levont gondolatok s éléttervok habzó áradatába, tanulja az újabb s régibb kor népeinek, nemzeteinek, kitűnőségeinek szokásait, erényeit megismerve tisztelni, korszakot alkotó irányelvekig, eszmékig emelkedik, s belátja, hogy eme általa becsült eszmékhez hasonlítva ez a világ, ez a társadalom rósz, mert messze elmarad az eszmében adott tökéletességnek mértékén alól. Ezért az ifjú a meglevőt újra alakítani, tervei szerint átváltoztatni kívánná, s ezért merész rajongás, gyakran vak
