Evangélikus Gimnázium, Szarvas, 1874
A) Értekezés Test- és lólelralliat. (Lélektani fejtegetés Rozenkranz és Esser nyomán.) Ki egyszer figyelmesen körültekintett embertársai között, az észre is vehette, hogy habár szerfelett sok rokonság van az egyes emberek között, még is vannak oly elütő sajátságok és jellemvonások, melyek testileg úgy mint lelkileg is annyira elkülönitik az egyes embert összes hasonlóitól, hogy minden személyiséget oly eredeti egyénnek kell tekintenünk, ki magában véve egy utánoz- hatlan s pótolhatatlan kis világ. Ha kizárólag az ember testszervezetét vesszük tekintetbe, már is lehetetlen föl nem ismerni azon eltérő sajátságokat s ezek öszletét, az egyéni jelleget, melyeket a születés perczétől mindenki magán visel s melyek, ha sokszoros változást szenvednek is a fejlődés folyamában, de soha meg nem semmisithetők s másithatók az egyes embernél. És épen e tapasztalatban tárul föl előttünk a testalkat fogalma, mely alatt tehát a testszervek alakulásánál, születéssel adott erejénél s ezen alapuló összes nyilatkozatainál felötlő azon sajátságot lehet és kell értenünk, melynél fogva úgy növésében, mint sokoldalú testi erőkifejtésében, úgy egészségében mint betegségében, sőt minden egyes szervnek különleges fejlődésében s működésében is minden egyes embernél a másokhoz való nagy hasonlóság mellett oly különbségek merülnek föl, melyek főleg nála fordulnak elő ily határozott fokban, kölcsönhatásban és arányban. Már a zsoltárnok észrevette az ember testi fejlődésének ezen természettől adott korlátáit, midőn az emberi hiúságot és büszkél- kedést ostorozva mondja: kicsoda az a bölcs és hatalmas, ki testének magasságát csak egy singnyivel is megnövelhetné ? Van tehát határozott fok, kifejlődési mód és arány, melynek testi fajidi*
