Evangélikus Gimnázium, Szarvas, 1874

tott emlékeit eltemesse. A méla ember természetéből folyó előnye aztán a szűk körben mozgó, de ebben annál inkább kitűnő mély- elmüség, mely nem engedi magát a változó benyomások által félre vezettetni, hanem a dolgok lényegére siet, előnye továbbá a számra nézve kevés, de annál tisztultabb és állandóbb érzelem, melynek birtokába a méla másnál nehezebben jut ugyan, de ha a barátság, hála, tisztelet, emberszeretet, rokonszenv, részvét nála megfogam- zottak, azok leikéből egy könnyen el nem mosódnak, s ezért ő teljes odaengedéssel szeret, tisztel, becsül, imád, gyűlöl, utál, s állandó érzelmeire bizton számíthatni és építhetni. De ép igy szembetűnők a hiányok is, melyek könnyen gazdag termő talajra lelnek a méla lelkében. Ilyenek aztán a különczködés, a szeszély, az önfejűség, bizalmatlan zárkózottság, társas örömek és élvezetek iránti érzéktelenség olyanoknál, kik jókor fel nem ismerték a természetűkben rejlő fogyatkozásokat s józan önnevelés által azokat fékezni elmulasztották. Ezért hajlandó aztán sok méla ember sokszor alapnélküli bizalmatlanságban magát a világtól elszigetelni, kisszerű bújok felett töprengeni s mint Pythagoras mondá, bánatában saját szivét keseríteni s fölemészteni. A méla ember hibás fejlődésében olyan, mint a titokszerű ködös őszi nap, mely nyomasztó, tévedezésre vezető, de ha a nap felderül annál váratlanabbal lehet kedvessé s emlékezetessé.

d) Ezen felsorolt lélekalkatoktól megkülönböztetendő végre a vérmes lélekalkat, melynek jelleme abban áll, hogy a külvilág gyenge és jelentéktelen behatása mellett is könnyen izgatható alany visszahatása eléggé gyors és rohamos ugyan, de nem belterjes és a sokoldalúság mellett épen nem következetes. így tehát a vérmes lélekalkat a lelki élet azon természettől adott állandó szervezete, melynél visszahatásra minden külbenyomás hamar indít ugyan, de a benyomások múltával a cselekvőség is hamar lohad és hamar megszűnik, s igy cselekvésében a vérmes leginkább a pillanatnyi külbenyomásoktól függő s azok szerint alakuló. A vérmes ember eredeti természetéből folyó előnyök és hiányok aztán a következők. Az idegek folytonos fokozott munkássága képesíti a vérmes embert arra, hogy ő másokhoz hasonlítva sokoldalú, éber figyelmű, leleményes és mulatságosan kedélyes, s egyéniségét épen eme könnyedség és nyílt derültség vonzóvá, sőt el- lenállhatlanná teszik legtöbb esetben. A vérmes a jelen perez embere lévén, egész lélekkel rögtön oda engedi magát minden reá