Evangélikus Gimnázium, Szarvas, 1874
10 lekvő alanynak ezekre vonatkozó visszahatása között, de mind ez természetellenesen felfokozott, túlerős, Ilyen a heves, vagy cholerikus ember lélekalkata. Vagy b) arány és összhang van ugyan a tárgyak behatása s a cselekvő alanynak ezekre vonatkozó visszahatása között, de eme kölcsönhatás lehangoltan bágyadt s abban természetellenes, hog y túlgyenge és erőtele n. Ilyen a közönyös, vagy ph leg matik us ember lélekalkata. Vagy c) a tárgyak behatása kellő erélylyel és éberséggel fogadta- tik ugyan s szenvedőleges szerepében eléggé gazdag és sok oldalú az ember, de kiható cselekvő munkásságában folytonosan túlgyenge. Ilyen a méla, vagy melancholikus ember lélekalkata. Vagy végre d) a külvilág hatásai iránt igenis érzékeny az alany s minden visszahatásában túláradólag gyors, de e mellett az összes benyomások nála nem mélyre hatók s visszahatása a gyorsaság mellett nem belterjes. Ilyen a vérmes, vagy sangvinikus ember lélekalkata. Tekintve ezen sarkalatos ellentétet jelentő lélékalkatokat egyenként, mielőtt azok részletesebb jellemzéséhez fognánk, egy elterjedt elöitélet ellen kell tiltakoznunk. Nevezetesen sokan úgy fogják föl a lélékalkatokat, mintha azok már magukban rejtenék a hajlamot bizonyos erényekre, vagy bűnökre s igy magában véve szégyenletes lenne méla, vagy heves lélekalkattal, vagy ezek ellentéteivel bírni s ezen hibás felfogásból indulva ki, szenvelgik bizonyos általuk előnyösebbnek képzelt lélekalkatok sajátságait, így napjainkban majdnem divattá lett közönyt, hidegvérüséget, vagy mélázást fittogtatni, holott ezek sok esetben erkölcsi cynis- must, élvsorgásból eredő kimerültséget, vagy beteges képzelgést inkább engednek sejtenünk, mint a lélekalkatok valamely faját. Ezen tévedés a komoly tudósokat is sokszor félrevezette, midőn elfogultan“ hehányan a lélekalkatok egyes fajainak csak előnyeit, másoknak csak hátrányait emelték ki jellemzéseikben, s igy az igazságot — akaratlanul — félre magyarázták. A lélekalkat a lelki fejlődésnek természetes alapja, s mint ilyen se nem ad érdemet, se nem ró bűnt az emberre, mert az erény és bűn az öntudat és sza-
