Evangélikus Gimnázium, Szarvas, 1872

— 10 —

Az első kötet latin nyelven irt történelmi dolgozatokat foglal magában a fentebb emlitett cim alatt, vagyis a Mátyás király halála után bekövetkezett hanyatlásról szóló történeteket következő fejezetek alatt: I. Bevezetés (3—8 lap). II. Nándorfehérvár bukása 1521-ben (8—16 1.) III. Utissenics Frater György élete (16—34 1.). IV. Perhat basa veszedelme 1523-ban (34—36 1.). V. A magyar ügyekről 1536-ban (37—50 1.), erről azonban szerző megjegyzi, hogy Vráncsics Mihály műve. VI. János király készülődése az Erdélybe törő Szolimán császár ellen 1536—38-ban (50 — 119 1.). VII. Erdély, Moldva és Oláhország állapotáról (119 — 151). VIII. János király végintézete 1540-ben (151 —153. 1.). IX. Athinai Deák Simon (153—162 1.) X. Levél az 1541-ki budai veszedelemről (162—178). XI. Észrevételek Jovius históriájának hu- szonnyolczadik könyvére (178 — 226). XII. Az 1543-ki magyar dolgok következései (226—244). XIII. Székesfehérvár romlása (244—252). XIV. Az 1551-ki események töredékei 252—268). XV. Veráncsics Antal párbeszéde testvérével Mihállyal (268—288). XVI. Utazási napló 1553- ból 288—334). XVII. Vegyes jegyzetek (334—37). XVIII. Toldalék, melyben az előbbeni cikkekre vonatkozó oklevelek foglaltatnak (340- 370).

Látni való, hogy e kötet nem foglal magában összefüggő egész dolgozatot, hanem inkább egyes töredékeket, melyek a szerző lelkében élő egésznek egyes részeit lettek volna képezendők; de azért elegendők arra, hogy kimondhassuk, miképen Veráncsics a történetirás sokkal magasabb fokán áll, mint elődei közt akár Thuroci, akár a tekintélyes Bonfini. Minden sorból kitetszik, hogy Írója valódi államférfiu volt, aki hazája ügyének szentelte gondolatait és tetteit; kitetszik az is, hogy ő Livius tanítványa, aki a leirt jelenetek színezett festéséhez is ért,

Azonban mielőtt részletes jellemzésébe bocsátkoznánk, nézzük a második kötet tartalmát is.

Ebben magyar nyelven irt dolgozatok foglalják el a legnagyobb részt a következő fejezetekben : I. Azon dolgok följegyzése, melyek Lajos király születése óta történtek Magyarországban, vagyis 1504-től 1566 ig. II. Az Landorfejirvár elveszésének oka e vót és igy esött. III. Az császár ellen való conjurationak kinyilatkozása IV. Bornemisza Tamás budai polgár. — Ezek után következik egy toldalék, melyben foglaltatnak : I. Levelek. II. Berisz- ló Péter élete, latin nyelven. III. Az erdélyi szászokról szintén latinul. IV. Mátyás királyról olasz nyelven. V. Székesfehérvár átadásáról, latinul; és VI. A Veráncsicsok történetéhez való oklevelek. (1 — 321 lap.)

Ezen sokféle történelmi darabokról, melyeknek teljes egésszé való összealkotására — bármennyire óhajtá is — szerzőnknek már nem jutott ideje,1) csak úgy fogunk magunknak kellő képet alkothatni, ha bizonyos rendben vizsgáljuk elébb a szerző alaposságát és hitelre méltó voltát, továbbá felfogását — és végié előadási módját, vagy irmodorát.

kezein át a nemzeti muzeum kézirattárába kerültek, honnét 1857-ben Szalay László, és ennek halála után Wenzel Gusztáv rendezte sajtó alá az akadémia megbizásából.

’) Hogy Veráncsis egész életén át azon gondolattal foglalkozott, hogy Magyarország történelmét egynagyobb- szerü összefüggő munkában fogja kiadni, az világosan kitetszik azon leveléből, melyet 1571-ben jul. 8-án, tehát csak két évvel halála előtt irt egy régi barátjához, Tranquillus Andronicushoz. „Ubi verő me ad scribendum rés Pannonicas mones, hortarisque éti am dilig enter; mones tu quidem atque hortaris et memorem, et volentem, nec cessanti addis calcar. Séd et ego frustra volo, et tu nequiquam mones, incassumque etiam hortaris. Ea enim me negotia tum publica, tum privata cum hac Archiepiscopali dignitate exceperunt, quae prorsus mihi ormiéin scribendi facultatem ademerunt; oblitus iatn et quietis, et otii, et bonorum authorum lectionis; unde potissimum et scribendi su- pellex affluit uberior scriptoribus, et animus curis molestioribus minus obnoxius, lucubrat facilius. Secessu itaque et solitudine opus est scribendi.

Quantum autem texendae históriáé sufficere possit, qui distrahitur, hinc Ecclesiae mo- dcrandae, religionisque defendendae studio, hide finitimi loci, praesidiique eius conservandi provincia oneratus ?.... Ex temet ipso itaque iudices, an ego quaem me conferre ad quod hortaris. Ve-