Evangélikus Gimnázium, Szarvas, 1866
- 4 — t Es ne legyen közösségiek a sötétség ama haszontalan cselekedeteivel, sőt inkább megfeddjétek, azokat (Efez. 5, 11.). Mindezeknél fogva a tanuló, mint Jézus követője, kedveli a tudományt. Mert hanem kedveli, akkor: vagy mit sem tesz és hasonló ama fához, mely nem terem jó gyümölcsöt és kivá- gatik s tűzre vettetik; vagy egyébbel foglalkozik, holott megmondatott: senki nem szolgálhat két urnák (Máté 6, 24.); és nem könnyű dolog ám szerepet cserélni, a mit a költőből is tudunk: ,,eris tu, qui modo miles, mercator: tu, consultus modo, rusticus: hinc vos, vos liinc mutatis discedite partibus. Eja! Quid statis ? Nolint“. (Hor. sat. 1, 1. 16 etc.) Névleg ugyan vajmi sokan tanulóknak vallják magokat; de Jézus nem úgy tett. Ő ki ama törvényen módositani és igazitani akart, mely már odáig 1500 éven át érvényes volt, — erre alapos tudomány nélkül nem lett volna képes. A kisértöt magától elűzni, a farizeusokat és hero- dianusokat megpirítani és lefegyverezni, Nikodémust önkéntelenül rábírni, hogy éjszakának idején felkeresse, a népben annyi bizalmat maga iránt felkölteni Jézus csupán névleges világossággal és tudománynyal bizonyára nem lett volna képes! „A kinek vagyon füle a hallásra, hallja“ (Máté 11, 15.): a tanuló, miut Jézus követője, vegyen magának mértéket róla s úgy kedvelje a tudományt. Ám a tanuló mint Jézus tanítványa 2-szor tiszteli a törvényt. Az ugyan mindeuképen áll, hogy Jézus mint uj törvényhozó lépett fel; sőt evangyelio- mának érvényesítése folytán előrelátta a törvénynek teljes megszűnését; mert kell, hogy a rosznak kerülésében és a jónak gyakorlásában kiki maga magának legyen törvény. „Oderunt peccare boni virtutis amore; oderunt peccare mali formidine poenae“. Ámde valamint a bölcs építő annyit bont, a mennyit képes lesz újra felépíteni, és a bölcs törvényhozó annyit ujit és módosít és igazit, menynyit az ész, nem az önkény javasol: úgy Jézus is módúja, az embereket előre figyelmeztetve : „Ne gondoljátok, hogy jöttem a törvény és prófétáknak eltörlésére. Nem jöttem, hogy eltöröljem, hanem inkább, hogy azt betöltsem.“ (Máté 5, 17.) Miben állt hát Jézus uj törvényhozása ? Abban, hogy az atyai törvényt minden nyomon másoknál pontosabban teljesítette, azt követőivel is tiszteletben tartatta, és kivált abban, hogy a hol a törvényben kevés szigort és kijátszható lazaságot látott, ott szorosb kötelezettséget, nagyobb önszigort, és a mindentudó Isten kormányzata alatt nagyobb betudást és felelősséget rótt követőire. Elgondolhatja hát a Jézust követő tanuló, mennyire tartozik a törvényt, legközelebb az iskolait tisztelni. De fájdalom! vajmi sokakban hiányzik a törvénytisztelet! És igy sokakban nem dicsöittétik Isten, sokan nem termik a kellő gyümölcsöt s mindezért ők nem is Jézus tanítvány ai! Ha netán közületek némelyek intézetünkbe azon balhiedelemben léptek, hogy itt a törvényen túlemelhetik magukat vagy ilyesre őket mintegy felbátorítja a részünkröli atyai bánásmód: azokhoz igy szólunk: félre eme fonák vélekedéssel! mert mennél nagyobb szeretettel viseltetünk irántatok, annál keservesebb szivünknek, annál sértőbb lelkismeretünknek, annál botrányosabb szent igyekezetünknek, részetekről a törvényt bármi részben mellőzve látni. Szálljon tehát magába ma nemcsak a hanyag, heuern az is, ki az erkölcsi s fegyelmi jó rend ellen idáig vétkezett; legyen Jézus tanítványa, ki gyümölcsöt teremjen és betölti a törvényt Isten dicsőségére. Emlékezzetek meg mindennapi imátokban, mit kötöttek szivetekre édes szüléitek, miért virasztunk és fáradozunk mi, mit vár tőletek a haza és egyház és e szent tekintetekért is tiszteljétek a törvényt! így aztán bizton várhatjuk tőletek, miszerint tanulástok és tudástok nem lesz meddő, hanem kedves gyümölcsöket termendö a társadalomnak is. Mert ám a tanuló mint Jézus tanítványa 3-szor a tanodából nemes jellemet v isz ki az életbe. Nemes az, ki nemcsak a maga hasznát keresi, hanem mások javát is szeretettel karolja, óvja; nem rabja a testiségnek, hanem úgy él, úgy cselekszik, hogy mások látva az ö életét és cselekedeteit, dicsérjék benne s utánozni késztessenek az istenképet. Igaz: Jézus tanítványai közt is akadt oly bálványozója az erszénynek s anyagiságnak, hogy ennek érdekében mesterét is el- árulá! Ama Ischarioti Judásnak ti ne legyetek követői; hanem: „keressétek először az Istennek országát és annak igazságát, és mindazok (az anyagi javak t. i.) megadatnak néktek.“ (Máté 6, 33.) Úgyis az iskolákból kikerült emberek felöl a nép közt igen lábra kapott^ s nem mindenütt alap
