Evangélikus Gimnázium, Szarvas, 1866
— 9 — e. ) Zene-elmélet (zene költészettan, egyházi zene) egész éven át hetenk. . 2 órában. f. ) Zene- és ének gyakorlatok egész éven át hetenkint.............................5 ,, Ezen osztályban is a hetenkinti kőtelező órák száma lenne 20. Ily nemű s ily sokoldalú teendők mellett azonban okvetlenülmegkivántatik, hogy akár egy, akár két évi legyen a képezdei tanfolyam, a gymnásium s theologiakörében működő, s úgy is eléggé terhelt tanerőkön kívül egy —sőt ha csak lehet, — két szakember alkalmaztassák ezen intézetnél, kik már a 7-ik osztályból a tanítói pályára jelentkező növendékeket a gyakorlati zenére díjmentesen tanítsák s vigyék odáig, hogy a képezdébe lépve a zene- elméletben s orgonálás- ban sikerrel haladhassanak; mert az esperesség azon kimondott elve mellett, hogy a főiskolai zenede mindenben tartsa el önmagát, 10—15 tanulót ingyen tanításban részesíteni nem lehet, ha csak a zenede bukását nem akarjuk, — de másrészt a korosabb növendéket minden előkészület nélkül az orgonálásra, sőt az énekek helyes és művészi kíséretére vezetni, egy rövid év leforgása alatt, szinte teljes képtelenség. A felsoroltak alapján a tanitó-képezde újra szervezése s emelése érdekében indítványom röviden oda megy ki, hogy: 1. ) ha a Nagytiszt, esperesség a célnak inkább megfelelő tanitó-képezdét bírni óhajt, tegye azt a körülmények szerint vagy egy, vagy — ha hiszi hogy, evvel a különben is koros növendékeket a tanítói pályától el nem idegeníti, — két tanfolyamaivá; de akkor 2. ) a halmazos teendők sikeresebb végzése miatt alkalmazzon még ez intézetbe egy — sőt hacsak lehet — két, úgy a gymnasialis mint a theologia teendők alól felmentett szaktanárt. 3. ) Az intézetből kikerülendő növendékekre vonatkozólag liatárzatilag mondja ki, hogy egy egy évig mindenki kivétel nélkül segédtanítói minőségben működni köteleztetik. 4. ) Hogy végre ezen gyakorlat után sikerrel letévén az esperességi tanügyi bizottmány előtt a tan it ó-képessé gi vizsgát, s csak az erről szerzett bizonyítvány alapján nyerhessenek alkalmazást az csperességbeli tanítójelöltek, — s ne legyenek a már jókorább hozott esperességi határzat iránt az egyes gyülekezetek engedetlenek, alkalmazván a jelöltek helyett idegeneket, és félig képzetteket, mint az eddig is történt, s figyelemre sem méltatván a komoly igye- kezetüeket, kik tán valódi ügyszeretetből kívánják szolgálni az esperességet, s ebben s ez által a közoktatás és népnevelés szent ügyét. Lehet, hogy indítványomban, majdnem teljesitheílen igényekkel lépek a Nagytiszt, esperesség színe elé. Azonban ezen indítvány-tételnél engem azon meggyőződés vezérelt, hogy: ha az esperesség óhajtja mikép tanitóképezdéje ellen alapos kifogás ne emeltethessék, akkor nem ideig óráig tartó s múló értékű tervezet s kisszerű anyagi áldozat a kivitelnél, — de gyökeres orvoslás által kell a fenforgó bajokon segíteni; ha pedig az ügy visszás menetén segitni képesek nem lennénk, akkor magunk részéről legalább a lehetőt megtevén, bizzunk egy jobb jövőben, annak tudatával, hogy ennek előidézésére tehetségünk és legjobb meggyőződésünk szerint folytonosan eleget tenni s ez által azt nemcsak követelni, de kiérdemelni is iparkodtunk. Nem annyira nézeteimet s indítványomat, mint inkább az ügyet magát kívántam soraimmal a Nagytiszt, esperesség figyelmébe ajánlani,— s azon hitben, hogy őszintén előadott vélekedésem s tapasztalatommal tán nem érdektelen adatokot szolgáltattam a Nagytiszt, esperesség jövendő bölcs és korszerű intézkedéseihez, magamat kegyébe ajánlom. Benka Gyula, tanár. 2
