Evangélikus Gimnázium, Szarvas, 1865
8 Nagyobb kihágások évek bosszú során sem fordulnak elő; ilyeneknél, ha mégis előfordulnának, következő törvényt követnek: Első esetben az oly tanuló nyilvánosan megdorgáltatik az iskola igazgatója által; második esetben minden iskolai ünnepélyektől és közkirándulásoktól eltiltatik, mi mellett már a kantoni iskolai tanács elé is terjesztetik; harmadik esetben ped ig a vétség természetéhez képest, vagy minden tanodái segélyezésektől és kedvezményektől megfosz- tatik, vagy az intézettől végkép elutasittatik. Ezen törvény pedig mindenütt egész szigorában végrehajtatik, úgy, hogyha ez utóbbi eset következtében valamely tanuló, bármely iskolából ki- záratik, azon évben sehol föl nem vétethetik. Azután is csak azon feltétel mellett, ha javulásának biztos jelét adta, s ha elébb a felvételi vizsgának aláveti magát. Hogy pedig a tanárikar egyértelmüleg intézkedliessék a szülékkel, s hogy ezek folyvást biztos tudomással bírjanak gyermekeik szellemi és erkölcsi haladásáról, e végből idönkint hivatalos bizonyítványokat állítanak ki, azokat a szüléknek elküldik, kik viszont ugyanezen bizonyítványokat saját nevök aláírásával az osztályfőnöknek visszaküldik megőrzés végett. A legalsóbb osztályi növendékek szüléi évenkint nyolc ily bizonyítványt nyernek, melyeknek alapján tétetnek aztán át a gyermekek felsőbb osztályba. Kétséget nem szenved, hogy az ily bizonyítványok kiállítása által szerfölött szaporittatik a tanár gépies munkája ; lehetővé azt csak is azon körülmény teszi, hogy az osztályok korántsem oly népesek, mint a mi gymnasiumainknál. Egy osztályban rendesen 15—20 tanuló van. Azonban a mily szigorral járnak el a fegyelmi dolgokban; oly nyájas leereszkedéssel, mondhatni baráti fesztelenséggel viseltetnek azon tanulók iránt, kik tudományban, kötelességér- zetben s átalában jó erkölcsben haladást tanúsítanak. Nem hiányoznak oly buzdító, ösztönző és emelő eszközök, melyek által a szorgalom fokoztatik. Ily eszközök: a stipendiumok, pályadijak és közkirándulások. Az első — mint minálunk — szegényebb sorsú, de szorgalmas ifjak ösztönzésére alapittatott; a másodiknál már kiválóan a képesség vétetik figyelembe. Az ily dijak kiosztása mindig egy kis ünnepélyességgel szokott történni. Ugyanis az igazgató minden tanév végén (Március utóján) nyilvános iskolai zárünnepélyt rendez, melyben a nevelés és oktatásügyi osztály elöljárói, az egyetemi és gymnasiumi tanárok, szülök, rokonok s az iskola minden rendű barátai részt vesznek, hol ugyancsak az igazgató egy bevezető beszéd után előadja a lefolyt tanév rövid történetét és a megtartott vizsgák eredményét, kihirdeti az ösztöndíjasok és pályadíjnyertesek nevét. — Az ily nyilvánosság pedig nagy mértékben emeli az ifjúság nemes dicsvágyát, eme rugóját nagyobbszerü erőfeszítéseknek. Ennél még nevezetesebb és sajátságosabb buzdító eszközül kell kiemelnem az évenkinti közki rándulásokat. (Sclnilerreisen), melyeknek jutalmazáson kívül még más célja is van, t. i. a tanulság és tapasztalat. Kétséget nem szenved, hogy ügyes tanító vezetése mellett a figyelmes, tanulni szerető ifjú igen-igen sokat tanulhat ily kirándulás alkalmával. A tudomány maga egészen más sziliben tűnik fel előtte, midőn például saját szemeivel látja a természet csoda szépségeit, játékait, s ott rögtön azok magyarázatát is hallja. Avagy lehet-e kétségbe vonni, bogy a lelkesülni tudó fiatal ember lelkére nagy hatással ne volna az, ha a Sz. Gotthardon hallja az egykoron ott keresztül vonult ó- vagy újkori hősöknek dicső tetteit ? — vagy midőn tanárja elvezeti a morgarteni és sempachi stb. csatahelyekre, s ott mondja el, miként ontották véröket őseik, midőn a köztársaság alapjait lerakták vala; megmutatja azon sziklákat, melyek azon események által szentekké váltak minden svájci polgár előtt? Bizonyosan más hatással van az, mint a négy fal közt elmondott lecke. Más részről ily kirándulásokon a vezető tanár is máskép tűnik fel az ifjak előtt, mint az iskolában; a tanuló érzi, hogy e kirándulás rá nézve kedvez m é n y, mely csak a becsületet és tisztességet illeti, és oly szívesség a tanár részéről, melyet megfizetni nem lehet. Azt éppen nem ritkaság látni, miként mennek egész osztályok egy-két tanár vezetése mellett, külön vonatokon, leszállított áron, a köztársaság nevezetesebb vidékeire; vagy látni, miként másszák meg a magas hegyeket, mint feszitik erejűket s igyekeznek fáradtságukat eltitkolni,— egyik sem
