Evangélikus Gimnázium, Szarvas, 1863
5 b. ) „Légy példa a biveknek a beszédben, a ny áj as ko dá sb a n, a szelletet ben, a lélekben, a bitben és a tisztaságban.“ Mint keresztények mindnyájan mi a világosság gyermekei vagyunk; ti mint keresztény tanintézetünk növendékei egyszersmind ezen világosság terjesztői leendetek. Azért „úgy fényljék a ti világosságtok az emberek előtt, hogy lássák a ti jó cselekedeteiteket és dicsőítsék a ti mennyei Atyátokat,.“ — Legyetek mindenek felett példák a beszédben. Nem ékes szólást, nem udvarias kifejezések hajhászását, nem csacska bőbeszédűséget sürget tőlünk Pál apostol ezen fölhívásában; de azt kívánja, hogy szavaink keblünk belsejét, nemes gondolatvilágunkat képviseljék, s mig mások durva kifejezésekkel, ocsmány szavakkal tesznek tanúságot lelki törpeségiikről, — mi egyszerű (őszinte szavainkban fejezzük ki gondolkodásunk nemességét, lelkünk erejét. „Légy példa a nyájaskodásban, és a sze- retetben.“ „Erről ismerni meg, hogy az én tanítványaim vagytok, ha egymást szeretenditek.“ Mint tanintézetünk vallás- és rangkülönbség nélkül védszárnyai alá fogadott benneteket; nem gazdagokká nem kiváltságosakká nevelt, de nevelt emberekké kiken meglássák Istennek hasonlatossága: úgy ti is, mint ez intézet valódi növendékei „ne Ítéljetek külső ábrázat szerint, hanem ítéljetek igaz ítélettel,“ becsülvén mindenkiben az embert, nem az emberben vagyonát, rangját, — állását vagy méltóságát. — „Legyetek példák lélekben hitben és tisztaságban.“ — Ti, kik szülőitek áldozatkész szeretete által ez évben is tanintézetünk növendékei lehettetek, kik lélekben hitben gyai'apodva naponként érzitek önmagatokon az isteni gondviselés megszentelő munkáját, — a tiszta erkölcs ösvényén járva, — őrizzétek meg szivetek tisztaságát, gyermeki ártatlanság- tokat, mert csakis ilyeneké a mennyek országa. Hogy pedig folytonosan haladhassatok azon tökély felé, mit józan eszünk s keresztény vallásunk életfeladat gyanánt elénk tűznek: ne téveszszétek el soha szemeitek elől Pál apostolnak következő tanácsát: c. ) „Légy figyelmetes az olvasásban, intésben és tanításban.“ A szünnapok maholnap beállanak, tanintézetünk megszokott termei bezárulnak előttünk. — Sokan azt hiszik, hogy az iskolák bezártával, ők is elzárhatják kedves társalgóikat — a jó könyveket. — Pedig a jó könyv a legjobb barát: fölfedi gyengeségünket, kényszerit bennünket magunkkal számolgatni, haladásunkat vagy süllyedésünket elfogulatlanul megítélni, — szóval a jó utón megmaradni, — s ha elbukánk, ideje-korán észre jutva megtérni. — A jó könyv az öntanulás leg- liatliatósabb eszköze A tanintézet, annak tanárai, az órarend, a társas együttlét, a fegyelem ráerőszakolják a tanulót a tanulgatásra, szorgalmas munkáságra. De a kényszeritett munka nem adja az embernek azon boldog megelégedést, mi az önkénytes fáradozás édes jutalma. És ki ne erezné gyengeségeit, ki ne ismerné a hézagokat, miket a sebesen elrepülő iskolai év, még a legszorgalmasabb tanuló ismereteinek szövedékében is hátra hagyott? Legyen gyöngeségtek ezen érzete ösztön arra, hogy figyelmes olvasgatás, öntanulás által pótoljátok ki azt, minek hiányát leginkább érzitek. Mert csakis ez által lehettek képesekké későbbi feladatotoknak megfelelni. Csak ha magatok növelését gonddal, szorgalommal eszközölni el nem mulasztjátok, lehettek idővel erősek az intésben, tanításban, mások czélszerű vezetésében. — Csak ha magatok lesztek növeltekké, fölvilágosodottakká, csakis akkor fogjátok a fölvilágosodás szövétnekét magosra emelve vezethetni magasztosabb czélfelé azokat, kik bízva bennetek, elöljáróikká teendenek. Azért „örvendezz ifjú a te ifjúságodban, és vidámitson meg tégedet a te szived a te ifjúságodnak idejében; és járj a te szemeidnek látásiban, a te szivednek utaiban; de megtudjad hogy mindezekért az Isten tégedet ítéletre vonszon. Vizsgáld meg önmagadat, ha a mások általi vizsgáltatás ideje lejár, s ha lelkiesmereted, öntudatod azt mondja neked, hogy nagyra törő tehetséggel, szép lelki képességekkel áh lat tál meg a te teremtő Istenedtől : becsüld és mi veid azokat. Ugyan ezt ajánlja Pál apostol is, mondván: d. ) „ne vesd meg az ajándékot, mely te benned vagyon, melyadatottné- ked.“ Tanitézetiink sok oldalú alkalmat igyekezett nyújtani mindenkinek, hogy magát kitanulván élethivatását fölismerje. És boldog ember az, ki a benne rejlő isteni ajándékot fölismerve s
