Evangélikus Gimnázium, Szarvas, 1861
7 örökélet koronája“, — s kik e prébaévek után is híveknek mutatkoznak, azokra annál biztosabban építhetni mint olyakra, kik egy magasztos ügy érdekében tetemes áldozattól sem riadandnak vissza. Ez adott alkalmat a hannoveri seminárium 1845 óta törvénynyé emelt azon lui- tározatára, miszerint a semináriumi tanitók kötelessége a fölvételnél arra ügyelni, — hogy egy seminárista se legyen 20 évesnél itjabb s 25 évesnél korosabb, minthogy az első esetben alig lesz képes a reá bízandó mintaiskolát vezetni, a másodikban igen kinőtt a növendékek sorúból. — Wolfenbüttel és Berlinben e törvény nem létezik, de a gyakorlat mutatja, hogy alig van 18 évesnél ifjabb növendék, minthogy ezek nagyobbrészt 2—3 évig segédtanitóskodnak, mielőtt ez intézetekbe fölvétetnének. Ez intézetekben működik, a hannoveri- és berliniben hat, a wolfenbiitteliben öt rendes tanár, kik az itt előkerülő főtárgyakat — szakrendszer szerint — megosztják egymás között. — Az igazgatót illeti a vallás a seminárium minden osztályaiban, mely mint legfontosabb tárgy ez intézetekben a főgondot és legtöbb időt veszi igénybe. — Ezen öthat rendes tanár mellett működik több rendkivűli tanár, kik a számolás-, irás-, ének-, orgona- és rajzban adnak tanítást. — Ezen rendes és rendkivűli tanítókon kívül mind a három intézeten alkalmazásban vannak intézetekből kikerült korosbak (Seminarälteste) a ./szükséghez mérve hárman vagy többen s ezek a növendékekkel lakván, társalogván, egy- ' részt ellenőrködést, másrészt közvetítő szerepet visznek a tanitók és növendékek között. i Ezen korosbak a semináriummal kapcsolatban levő többosztályu mintaiskolák osztályfőnökei, jelen vannak a semináristák gyakorlatánál, hol különben a rendes tanárok közűi is többnyire ott van az, kinek szakjába vág a fejtegetett tárgy. Ezen ellenőrzött eljárásnak kettős jó eredménye van; — egyrészt a bizonyos tárgy előadására, katechetikus kezelésére kinevezett seminárista illetékes birák között érezvén magát, késztve van arra eleve elkészülni, — másrészt az elemi osztályok nem lesznek puszta kisérlettevés áldozatai, mert az osztályfőnök jelen lévén a tanításnál, öszhangos egészszé, egyfonaluvá teheti egyeseknek tán részben szögletes és hézagos tanításait, maga részéről ezeket kiegészítvén s tovafűzvén. A berlini hatosztályu elemi iskolában annyiban leltem czélszerű eltérést, hogy csak a hároméves semináristákra bízatnak a mintaiskolában egyes tárgyak, még pedig egész félévre, úgy hogy itt inkább nélkülözhető az osztályfőnök folytonos jelenléte, miután a tapasztaltabb növendék egyes tárgyakban inkább meg fog felelhetni feladatának, ha alkalma van egy féléven át osztályát kiismerni. A wolfenbütteli intézetnél czélszerű az, hogy a seminárium mintaiskoláját képezi az árvaház, hol a semináristák egykét órára rá- jok bízott tanítványaikat inkább ismerik, minthogy velők is laknak, étkeznek s társalognak. Bátor vagyok még Ön figyelmét kikérni azon dolgokra, mik a seminárium növendékeinek anyagi ellátását illetik. Erre nézve igen különböző berendezésűek az általam fölkeresett intézetek. A Böttcher-féle intézetben, mely alapítványiban a leggazdagabbak egyike Némethonban, igen csekély fizetés mellett, minden szükségeiket fedezve látják a növendékek. Lakást, fűtést, mosást, étkezést, mindent az intézet ad. A wolfenbütteli itt is a közép úton áll. Engedvén hogy sok tekintetben szükséget lássanak a növendékek, — tán szoktatni akarja jövőbeli anyagi állásukhoz, mely bi-
