Evangélikus Gimnázium, Szarvas, 1861

11 Mi módon valósítják a tanítók ezen helyes nevelői viszonyt tanítványaik irányá­ban, az, az egyes előadásoknál is látható. — Minthogy ez intézetek gymnásiális alapra nem építhetnek, — magoknak kell az alapot vetniük. Ezt leginkább a vallás, mint lelki élet s mint összefüggő tudomány által érhetik el. — Innen van, hogy a jellem kifejtésére, — melyre minden nevelési cselekvény irányúi, — ezen a lélekhez leginkább hozzáférhető közegen iparkodnak hatni; innen van, — hogy mit a gymnásiális képzettségben a classi- kusok némileg eszközölnek, azt itt az egyházi énekek s az egyházi élet történeti fejlő­dése , különösen a biblia kimerítő ismerete teszi meg. — Igen jellemző — különösen a berlini intézetnél, — azon gond, azon kegyeletes szorgalom, mellyel az egyházi jelesb énekek emléztetnek. — Nem egyedül az egyházi énekekbeni jártasság itt a cél, de mint­hogy ezekben az egyháztörténelem egy része is benfoglaltatik, oda irányoztatik a tanitvá- nyok figyelme, hogy a letűnt kort nagyobbszerű mozzanataiban magoknak lehető elevenen jeleníthessék, s magasztos költészetében szeretni tanulják. Föntebb emlitém már, hogy ez intézetekben az elmélet a gyakorlattal oly szoros összeköttetésben áll, miszerint csak a tudományos szemlélő vehet észre a kettő között kü­lönbséget. — Ha ott, mint a tanítás életrevaló elvét különösen kiemeltem is ez eljárást, nem mulaszthatom itt ezt újólag tenni, minthogy ebben a protestáns nevelés alapelvét lá­tom, mely a nevelőnek ezt mondja: „vezesd ne vendékedet úgy, hogy ez, az álta­lad nyert helyes alapokon a maga nevelőjévé lehessen.“ — Ezen protestáns önlegesség (subjectivitás), mely legtökéletesebb kifejlődésében a tiszta keresztény jellemet adja, — leginkább érhető el, ha a nevelésben a tanítványnak is alkalom adatik az önle­ges eljárásra. Ezen szilárd keresztény jellem kifejtésére igen közreműködik ez intézeteknél a hazafias, nemzeties érzelmek ápolása, melyre, majd az anyanyelv mivelése, majd az iro­dalmi remekművek, majd különösen a hazai történelem nyújtanak bő alkalmat. — Sőt még a szent énekek tanításánál is előtűnnek e honfiérzet emelésére irányzott törekvések. Tagadhatatlan, hogy mind ez az egyéniség, a jellem kifejtésére hathatós eszköz, de annál meglepőbben hatott rám ezt ezen intézeteknél virágzásban látni, minthogy a külföld né­mely tudósai a magyarok részéről a legjogosúltabb nemzeties színezetű életjelenségeket is szeretik hibáztatni, s gyakran legtisztább hazafias nyilatkozataikat balúl magyarázni. Természetes, hogy mind ezen mellékes célok, csak annyiban vétetnek igénybe, amennyiben a főcél előmozdítására szolgálnak, ezen főcél pedig szilárd feddhetetlen ke­resztény jellem kifejtése, melyre családok és egyház részéről gond nélkül bizathassék a legszentebb kincs, egy még romlatlan nemzedék. A rend, a fegyelem, — mint a nevelés­nek hathatós eszköze, — szinte mintaképül szolgálhat ez intézetekben, habár a kölcsönös szeretet s a bizalom, melyben tanító s tanítvány egymáshoz állanak, a fiúságnak s nem a szolgaságnak lelkét engedi itt uralkodni. S a tanítvány, ha az intézet eme lelki életét elsajátítva, a minta-iskolába áttéte­tik, bizonynyal csak e szellemben fog működni. S valóban meglepő szelídség, türelem ve­hető észre a semináristák eme tanítási gyakorlatainál. A mintaiskolában a növendékeknek, mint időszaki tanítóknak, biintetniök nem szabad, — erre nézve ott van az osztályfőnök.

Next

/
Oldalképek
Tartalom