Állami Gimnázium, Szamosújvár, 1941
46 pia nevű növényi festőanyagot Egerből is szereztek, ahol termett is, éppen ezért a szamosújvári örmény tímárok Egerben is állítottak fel szattyán- és kordován-timármühelyt, amely 1778 és 1798 között működött. A följegyzések szerint a törökországi szkumpia jobb volt az egrinél. A szamosújvári szattyán- és kordovánműhelyekben évenként 40.000 kecskebőrt dolgoztak fel; nyersbőröket Brassóból és Szebenből is vásároltak, míg a kész kordovánt Debrecenben árusították éppen úgy, mint a gyergyószentmiklósi tímárok, akik évenként ezer köteg kordovánt szállítottak, míg a szamosújváriak csak hatszáz köteget tudlak szállítani. Azonban igyekeztek fokozni a termelést. De ennek útjában állott a gyakran előforduló tűzvész, mely nagy pusztításokat végzett a szamosújvári timártelepeken. Érdekes tudni azt, hogy milyen nyersanyagra volt szüksége a szamosújvári tímároknak a szattyán és kordován készítéséhez. A tímár társulat, mely 1700-ban alakult, őrzi az okmányt, melyben a tímárok jelentést tesznek, hogy honnan szerzik be a nyersanyagot, hányán vannak, és hol árúsitják el készítményeiket. »A mi nemes céhünknek 96 céhbeli tagja van. A fchérbörkészítéshez kell arravaló jó víz, hamu, mész, ..., szkumpia, fa, fonal; a veresbőr anyagai: szőlő, vadalma levél, fa, timsó és fonal; a feketebörhöz még kell »koroboj«, ez a bányákban terem. Egy véka hamu ára 6 pénz, egy véka mész 20 pénz, a szkumpia okája 16 pénz, egy szekér fa 9 máriás pénz. A szkumpiát és a timsót a Szebenben és Brassóban lakó görög kereskedők hozzák Törökországból, mi tőlük vesszük. Terem szkumpia a Bánátban és Egerben, de azt ott használják fel. A többi anyagot Erdélyben vess ük. A szőlő- és almalevelet nyáron vesszük a parasztoktól. Veszünk a havasalföldről Szebenbe és Brassóba küldött fehér, szörtelen bőröket is. Az elkészített bőröket az erdélyi sokadalmokon és Magyarországon adjuk el... Erdélyben elkel 30 000, Magyarországon 20 000 darab. A társulatunk tagjai önálló gazdák, kik saját műhelyeikben dolgoznak. A többiek, akiknek nincs saját műhelyük, másoknak dolgoznak fizetésért. Ezt a mesterséget egyes ember egymagában nem űzheti. Az egész céh, ha van bőven hozzávaló anyag, egész éven át a szőrösbőrböl elkészíthet 15.000 darabot, a Havasalföldről hozott fehérbőrből festhet feketére 40.000 darabot, sőt, ha van kelete, még többet is. Háromszínüt tudunk csinálni: feketét, vereset és sárgát. Legkönnyebb feketét csinálni; karmazsin, piros és kékszínűt nem szoktunk festeni. Legjobban veszik a veresbőrt. Ezért teszünk minden kötésbe 4 vereset és 2 feketebőrt. A kecskebőrt a harisnya* posztókészítőnek adjuk el; ezek abból tarisznyát, pányvát és egyebet csinálnak. Ha városunknak nagyobb határa lenne, úgy lehetne mesterségünket emelni, mert akkor több bőrt készíthetnénk és kecskét tenyészthetnénk a határon. Még az is segítene rajtunk, ha a Havasalföldről a fehérbőröket egyenesen hozzánk hoznák, mert akkor az a
