Állami Gimnázium, Szamosújvár, 1940
44 Mindannyian tapasztalhattuk a magyar tanltástervnek szigorát és alaposságát és majd annakidején, amikor is útnak bocsájtjuk a nálunk végzett ifjakat, nyugodtan megtehetjük azt, mert nem fognak értékteleneknek bizonyulni. Az anyaországban ezirányban egészségesebb a szellem. Már régen felismerték a gazdasági tényezők utóbbi időben való nagy térhódítását és ennek folytán úgy a hivatalos közvélemény, mint a szülők sem zárkóznak el gyermekeik ily irányú neveltetésétől. Sőt, az anyaországban ugyancsak kiválasztják a kereskedelmi iskolákba iratkozókat, és oda tehetségtelen, más pályán boldogulni nem tudó gyermekek nem iratkozhatnak be. Ez utóbbi életszemlélet kezd már nálunk is meggyökeresedni és végül is annak a reményemnek adok kifejezést, hogy Szamosújvár polgársága is hozzáidomul idővel a magasabb és közérdekű államkultúrpolitika iránytmeghatározó vezérgondolataihoz. Ez természetesen nem jelenti azt, hogy az igazán tudományos pályára termettek a kereskedelmi és ipari pályán nyerjenek, illetve igyekezzenek boldogulást nyerni. Örök igazság az, hogy a tehetség nem ismer akadályokat, főkép gazdasági természetűeket nem, és harcolva és küzdve legyőzi az útjába állított nehézségeket. Különös tekintettel utalok itten a szamosújvári ifjúságra, amely ifjúság valósággal áldozata lett szülei kényszerképzetének, mely szerint gyermekeikből, valamennyiből újabb Urmáncziak és Pappok váljanak. Ebben a városban, ez itt paradoxon és az egész szamosújvári szülök kényszerképzetének további ápolása nemzetgazdaságunkra nézve nagy kárt jelent, mert a közgazdasági életünkben mindig nagy szerepet betöltő örmény kereskedők leszármazóit elvonja abból a tevékenységi körből, amelyben ezek természetes adottságaiknál fogva legjobb eredményt tudnának felmutatni. Az évszázadokon át ápolt kereskedelmi érzék rendkívüli módon fejlődött ki az ör- ménységben és így nemzetgazdaságunkkal szemben megbocsáthatatlan bűnt követnénk el, hogyha ezt a felhalmozott szellemi tőkét a nemzeti vagyon gyarapításában nem használnék fel. Höjle József
