Állami Gimnázium, Szamosújvár, 1940
13 titkári irodába, az igazgató behívott az ö irodájába, az ajtót becsukta és bizalmasan közölte velem, hogy rendeletet kapott, hogy csomagolja be az intézet bizonyos holmijait, hogy legyenek készen egy esetleges kiürítésre, hogy ne járjanak úgy, mint Besszarábiában. Azért kért, hogy a szünidőben ne távozzam el a városból, mert én vagyok az egyetlen tanár itthon, akinek átadhatja az intézetet..., további intézkedésig. Én pedig szerezzek magamnak megbízható embereket, akikkel ügyeljek az intézetre, nehogy azt kirabolják. A honvédség bevonulása után pedig további intézkedés fog történni. Az egész nyár ideges türelmetlenségben és nyugtalanságban telt el. Az országörszervezet a parancsnokok részére időnként gyűléseket tartott, amelyeken nekem is részt kellett vennem. Ott több országvédelmi dolgot tárgyaltak meg az érkezett rendeletek alapján, Már-már azt hittük, hogy egyelőre nem lesz semmi változás, legalább is erre mutattak a rendeletek és a vezetők viselkedése. Közben megjött a turnuszeverini tárgyalások híre. Ettől nem reméltünk sokat, mert tudtuk, hogy szabad megegyezés — a románokkal — nem lehetséges. A román külügyminiszternek Németországba tett látogatása után a hangulat nagyon ellenünk volt. A lapok, különösen az „Universul“, a területátadás ellen foglaltak állást és állandóan néprajzi térképeket közöltek. A városházán már előbb kifüggesztettek néhány táblát azzal a felírással, hogy ,.nekünk nincsen semmi kérnivalónk, de adnivalónk sem“. Augusztus vége felé ismét gyűlésre hívtak a Korona-szálló nagy termébe. Azt hittem, hogy ismét országörparancsnoki gyűlés lesz. Nyugodtan mentem oda. Azonban a teremben egészen más fajta gyűlés volt. Az elnök ismertette az újabb politikai helyzetet és kijelentette, hogy a németországi találkozásnál szó sem volt területátengedésröl, hanem csak lakosságcseréről. így a magyarok, akik nincsenek megelégedve helyzetükkel, távozhatnak, szerencsés útat kiván nekik. Azonban azt jegyezzék meg, hogy vagy távozzanak, vagy hajoljanak meg (őri sä plece, őri sä se plece). Tehát a románok ne nyugtalankodjanak, s ha esetleg egy román más» képen beszél, ő felhatalmaz bárkit, hogy pofozza meg azt, mert nem jó román. Nagyon lehangolva mentem haza erről a gyű* lésről. Mint egész nyáron, most is egész nap és majdnem egés2 éjjel a rádió mellett ültem, s végighallgattam a magyar, román, (lémet stb. rádióállomások híreit. Amikor aztán hírét vettük a