Állami Gimnázium, Szamosújvár, 1913
30 A kiváló és buzgó főpapnak e kevés szavakba foglalt emlékezete legyen emléke a fáradhatlan munkásságnak és kegyeletünknek, mely azonban minden őszintesége mellett sem csatolhat semmit az ő elévülhetlen érdemeihez. És most, mielőtt búcsút vennénk magyar katholikus egyházunk e nagy alakjától, egy kéréssel fordulunk Erdély szépreményű papnövendékeihez. Ha a hosszú nyári szünet alatt — hisz majdnem valamennyien a Székelyföld szülöttjei — esetleg útjukba ejtik Csikszenttamást és rábukkannak nagynevű alapítójuk egykori szülőházára, vagy annak romjaira, jusson eszükbe és véssék fogékony ifjú szivükbe, hogy a középsorsú ember restelli és takargatja, hogy nagy szegénység, nyomorúság vette körül bölcsőjét. Azt hiszi, hogy az alacsony származás, a szegény szülő, a szűk lakás árnyat vet rá s a maga szürkeségében neki minden fényre szüksége van; arra is, a mit ismeretlen őseinek soha sem volt előkelősége sugároz reá. A ki aztán csakugyan magasba emelkedett, az ordói mellé egyenesen kitűzi érdemrendnek régi, de soha el nem felejtett küzdelmeit. Most már ő a fényforrás és besugározza a homályos helyet, a honnan kiindult.
