Állami Gimnázium, Szamosújvár, 1912
102 kartársunk várt. Ott időzésünk alatt, úgy szólva, az egész tanári kar kezünkre járt, hogy egri emlékeink feledhetetlenek legyenek. Gondoskodtak elszállásolásunkról, ellátásunkról a kath. legényegylet házában, megállapították látnivalóink program inját, gondjuk volt, hogy szakszerű magyarázatot halljunk Eger történelmi múltjáról, váráról, nevezetességeiről, jelen állapotáról. Ők voltak vezetőink, felvilágositóink. Megérkezésünk délutánját a nagy hőség miatt az érseki fürdő langyos vizében lubickoltuk át, majd megtekintettük Dobó várát s áttekintettük innen az egész várost. Péter-Pál napján, az iskolai év záró napján s a nagy vakáció kezdetén, távol intézetünktől, az egri gimnázium Te Deumján gondoltunk szamosújvári tedeumozó társainkra. A Te Deum előtt bejártuk a város több utcáját, megszemléltük a történelmi nevezetességeket, megfigyeltük a népviseletet s az igazi ünnepnapi hangulatot, amit Erdélyben a gör. kath. ünnepek más időpontjai miatt nem igen lehet észrevenni. Az egri cisztertita templomban csapatunkban az összes erdélyi felekezetek képviselve voltak. De ez a körülmény nem gátolt abban, hogy mindnyájan igaz lelki gyönyörűséggel hallgassuk a főgimnáziumi énekkar meglepően művészi énekét s együtt mondjuk a Te Deumot az egri tanárokkal és tanulókkal. A főszékesegyház után megtekintettük még a monumentális lyceumot, ahol dr. Hutkay Lipót érseki alkönyvtáros örömmel magyarázta a diszterem, kápolna, a könyvtár freskóit s mutatta meg az érseki könyvtár nagybecsű ritkaságait, köztük Mikes Kelemen Törökorsz. leveleinek eredeti kéziratát. A múlt század hetvenes éveiben híres egri csillagvizsgáló megtekintése után sietve végeztünk az ebéddel, hogy Füzesabony- Hatvanon át 6 órára Szolnokon legyünk aznap. Itt Szolnokon 3 órát kellett várnunk a kolozsvári vonatra. Ez az idő épp elegendő volt arra, hogy szolnoki kartársak kalauzolása mellett megtapasztaljuk a város ünnepnapi élénkségét és alföldi porát, még napvilágnál lássuk a 48-as nagy idők hőseinek emlékét, a Damjanich szobrot s az épp akkor csendesen folydo- gáló Tiszát. A vasúti állomáson elköltött vacsora után végre 93T órakor elhelyezkedtünk kemény alvó helyünkön a vasúti kocsiban s valamennyien a bérces Erdélyre, reánk váró s értünk aggódó szeretteinkre
