Állami Gimnázium, Szamosújvár, 1909
12 te tik akkora változatosággal a szemet, mint a „zordon Kárpátoknak vadregényes tája,“ mindazonáltal soha einem mosodó képet rajzolnak be a lélekbe. Szolnok előtt robogott át vonatunk a Tiszán, utána a Zagyván. Utunkat Czegléden szakítottuk meg 2V2 órára. Itt Dr. Zimányi Dániel fögimn. tanár úr, volt kedves kollégánk várt és kalauzolt bennünket. Tipikus alföldi város szin- magyar lakóssággal Fasoros utcái egyenesek, de tengerporosok. Most kövezik. Szebb épületei a tágas piacán állanak. Legszebb a bazilikaszerü, kupolás ref. temploma. A piac közepén egy szép „Kossuth-szobor“ áll, azon a helyen, ahol 1849-ben Kossuth L. harcra szólította föl Cegléd város cíviseit. A város megtekintése után a polgármester úr jóindulatából ingyen fürödtek meg ifjaink a ceglédi uszodában, ártézi vízben, ami bizony egy jobbadán alvás nélkül eltöltött vasúti éjjel után nagyon fölüditő volt. A népkerti vendéglőben reggeliztünk meg.*) Utána nyomban indultunk, búcsút mondván Czoglédnek. Ettől kezdve vonatunk csupa szölöskertek és gyümölcsösök között haladt. Kiváltképen cseresznye, meggy és kajszinbarack fákat láttunk megrakva gazdagon terméssel. Csodálkozva szemléltük, hogy milyen jól érzi magát a szöllö itt e vidék homoktengerében s hogy itt olyan gyönyörű telepeket tudtak létesíteni, mint Oppenheim nyársapáti Margit-telepre és a kecskeméti földmivesiskoláé. Balra marad el tőlünk Nagykörös, odébb jobbra Kecskemét, majd Kiskunfélegyháza; mindmegannyi híres és gazdag alföldi város. Csak távolról láthattuk őket, jobban mondva büszke tornyaikat. Kecskemét táján keletre vetettük tekintetünket, s messze a Tisza folyó partján kerestük Alpár mezejét, amelyen Árpád legnagyobb csatáját vívta. Tovább a csongrádmegyei Kistelek határában pedig Pusztaszert véltük látni, ahol a Honalapító a legelső nemzetgyűlést tartotta az uj hazában. *) Személyenként 24 fillérért kaptunk kávét kiflivel és vajas kenyérrel.
