Állami Gimnázium, Szamosújvár, 1918
6 veles tanárban oly nagy bőség volt, hogy alig egy néhány talált megfelelő elhelyezést, a többi a vasúthoz, postához és egyéb pályákra terelődött. Természetrajz-vegvtani szak- képzettséggel meg épenséggel a lehetetlenségek közé tartozott álláshoz jutni. Hogy Mártont! az egyetemről kikerülve azonnal tanári állomást kapott, azt örmény származásának és azon körülménynek köszönhette, hogy a szamosújvári örmény kath. községi algimnáziumnál épp az 1880—81-iki tanévtől kezdve egy tanerőre szükség volt. A városi közgyűlés 1880. aug. 25-én megválasztja s az erdélyi püspök szept. 8-án kinevezi Mártonfit erre a tanári állásra. Ettől az időtől kezdve Mártont! Lajos élete szoros összefüggésben van ezen intézet történetével. A fiatal ember lelkesedésével, a szakember buzgósá- gával kezdte meg és folytatta működését. Tanított és tanult naphosszat. Heti 25—28 órában németet, földrajzot, történelmet, természetrajzot, szépírást, tornát tanít; tanítványait kirándulásokra vezeti; folytatja önképzését s tanulmányait, készül a tanári oklevél megszerzésére, amelyet 1882-ben meg is szerez. Intézetében a természetrajzi szertár szegényes és rendezetlen anyagát determinálja, rendezi, leltározza, katalogizálja. A fölös számú példányokat cserébe ajánlja fel szakembereknek más kőzetekért és ásványokért. Ezen célból távoli országok szakembereivel lép csereviszonyba s emellett a maga gyűjtésével és praeparatumaival gyarapítja szertárát. Ráér arra is, hogy a hozzáforduló szaktudósoknak tanulmányaikhoz adatokat szolgáltasson, állatpéldányokat gyűjtsön vagy szerezzen. Bámulatos az a tevékenység, melyet havonként nyomorúságos 50 írttal dotált állásában tisztán csak a tudomány és a tanügy iránt való lelkes szeretetböl kifejt. Azonban az irodalmi és tudományos köröktől távol, a szaktudomány műveléséhez szükséges eszközök híjával egy kis vidéki város társadalmi élete folyamába kerülni, ahol minden egyhangúan, olyan változatosság nélkül megyen, ahol a polgárság konzervativus szelleme még mindig erősen ragaszkodott az ősök hagyományaihoz, idegenkedett a korszerű fejlődéstől: az ilyen
