Állami Gimnázium, Szamosújvár, 1918
VII. Adatok az év történetéhez. A tanév kezdete. A rendes tanítást a szokásos javító-, pótló- és magánvizsgálatok megtartása és a beiratások elvégzése után szeptember hó 4-én kezdettük meg. Beiratkozott 284 tanuló, 20 növendékkel kevesebb mint az előző évben. A tanári testületben történt személyi változások. Az üresedésben levő róm. kath. hittanári tanszék Botár Gáspár helyettes tanárral töltetett be. Majoros Béla intézetünknél működő helyettes tanárt a közoktatásügyi kormány 1908. augusztus 1 -töl kezdődő hatálylyal rendes tanárrá nevezte ki. December hó 20-án intézetünket súlyos csapás, pótolhatatlan veszteség érte. E napon ragadta el a kérlelhetetlen halál iskolánk éléről vezetőnket, ár. Mártonfi Lajos igazgatót, kiben tanári testületünk igazságos és humánus vezetőjét, őszinte odaadó barátot, tanuló ifjúságunk gondos és szerető nevelőjét veszítette el. Intézetünk tanárkara és tanuló ifjúsága néhai igazgatónk puritán gondolkodásának megfelelően koszorúmegváltással jelentékenyen gyarapította a Mártonfi által kezdeményezett intézeti koszorú alapot; részvétét fejezte ki a gyászba borúit családnak s testületileg vett részt a dec. 22-én lefolyt temetésen a tankerületi kir. főigazgatóval az élén s a dési tanári testület részvétele mellett. Fájdalmunkban osztozott a város közönsége, a közeli és távolabbi vidék értelmisége. A temetésen megjelent nagyszámú közönség néma vagy zokogó fájdalma, a decemberi ködös-borús nap komor hangulata megrenditö- leg hatott mindenkire. A nap néhány percre felsütött, hogy mintegy fájdalmas sóhajt váltson ki összeszorult
