Állami Gimnázium, Szamosújvár, 1918
13 kevésbbé tartalmas és komoly elemei utánzásának vágya tölti be szívét s összes öröme az, ha nálánál naivabb lélek másnak nézi öt, mint ami valóban. Nem csoda, ha mint tanár, mint igazgató szigorúan elitélte, megrótta növendékeinek effajta törekvéseit. Szüleit és családját a leggyöngédebb szeretettel vette körül. Nem lehet megindulás nélkül nézni azt a sok postai föladó vevényt, amely arról tanúskodik, hogy a hálás fiú elhagyott szüleinek a maga kicsi tizetéséböl minden hónapban aránylag tekintélyes összeget küld anyagi segítségül. 1893-ban nőül vette egy szamosújvári polgárnak finom lelkű leányát, Merza Gabriellát. Példásan boldog házasságukat négy gyermekkel áldotta meg az Ég. Ezek iránt való gyöngéd szeretetét mutatja az, hogy soha más városból nem tér úgy haza, hogy övéinek valamely kívánságát mintegy kitalálva nem lepte volna meg őket a kívánt tárgygyal. Utána járt mindennek, csakhogy hítvestársát megkímélje a veszödségtöl s megelégedést, boldogságot varázsoljon otthonába. Gyermekein, jövöjükön csüng aggódó apai tekintete; maga vezeti nevelésöket, támogatja tanulásukban, gondozza, ha bajuk van. Kegyetlen végzet, hogy nem érhette meg bár a legidősebb gyermekének pályaválasztását sem ! A társadalmi érintkezésben könnyed, udvarias, előzékeny volt. Szerette a társaságot, de nem a szertartásost s nem a nagyot. Szerette a szellemes tréfát, el-elmulatott az emberek hiúságán, gyöngéin. Hivatalos érintkezésben azonban a paragrafusok embere volt. Ilyen vezető állásban, ahol sok elfogult szülővel, sok névtelen följelentéssel, sok nyilvánosságra lépni nem merő rágalmazóval is akadt dolga, bizony-bizony nem csodálhatni, ha a paragrafusok alapjára állva érvényesítette a maga erős meggyőződését és erélyesebben utasította vissza a hamisság fondorkodásait vagy az elfogultság meggyanúsító szavát. Irtózott a feltűnő szereptől. Annyira szakember volt, hogy más, neki idegenszerü téren már kevésbbé könnyen mozgott gondolataival s kifejezésökkel. Bár kezdő tanár
