Állami Gimnázium, Szamosújvár, 1918
10 nak fegyelmi kihágása alkalmával be kellett látnia, hogy a régi testületi szellemnek helyreállítása hajótörést fog szenvedni. Az intézet javát oly nagyon szivén viselő embert ez a meggyőződés valósággal súlyos beteggé tette. Ezen tanév decemberének elején idegességről, gyomorbajról panaszkodott. Erőt vett fájdalmán. De a mind gyakrabban jelentkező gyomorfájdalmak a szervezet erejének hanyatlását s egy föl nem derített bajnak elhatalmasodását mutatták. Az eddig fiatalos ruganyossággal mozgó ember hirtelen fogyni érzi erejét; ez és arca a valónál idősebbnek mutatja öt Halála előtt két héttel rosszabbul érzi magát néhány napig, de fenn van. Pár nap múlva rosszabbodik állapota, de dec. 18-án, egy péntek délután megkönnye- bülve még kisétál a Népkertbe, érdeklődik a természet téli élete iránt, gyönyörködik a jégpályán lármásan irongáló piros-pozsgás gyerekhadban. Az estét ritka jó kedvben tölti el javulásának örvendő családja körében. Mindez, fájdalom, az életnek, az élni akarásnak utolsó fellobbanása volt. Másnap reggelre válságos fordulatot vesz állapota. Helybeli, dési, kolozsvári orvosok állják körül az ágyát. S míg az orvosi tudomány tapogatódzva keresi a súlyos baj okát, a beteg ereje percröl-percre rohamosan hanyatlik. Övéinek odaadó ápolása, az orvosok végső kísérletezései néhány pillanatra feltartóztatják a siető halált, de rajta erőt venni nem tudnak. A nemes lélek december 20-án este 53/4 órakor csöndesen elszállt a test börtönéből. A halálnak ez a gyors beállta a szív mélyéig megrendítette a négy kicsi árvával maradt feleséget, a tanári testületet, az egész várost. A fájdalom, a részvét általános volt. S aki egész életében a zajtalan, a feltűnést kerülő tevékenység embere volt, aki mindig kerülte a tömeg érzelmeinek minden megnyilatkozását, annak ravatala körül könnyes szemmel állott az egész város, a közeli és távoli vidék. A tankerület főigazgatója, a dési állami főgimnázium tanárkara személyesen adja meg a végső tiszteletet dec. hó 22-én az elhunyt tanárnak és embernek. A nap is, mely a decemberi napokban a borús ég felhői mögött rejtőzött,
